Honnan származnak a félelmeink? Hogyan formálódnak meg? Hol bujkálnak, mielőtt egyszer csak szembenézünk velük?

Kapcsolódó idézetek

1. A félelem abból származik, hogy ott kint van valami, amit nem látunk, nem hallunk, nem érzékelünk. Ha látjuk mindazt, ami létezik, nem félünk. Tore Renberg
2. A félelem hallásból származik.
3. Magunk teremtjük a félelmet. A félelemnek egyetlen lakóhelye van: a jövőbe tekintő gondolatunk. Amitől félünk, üres fantáziálás, olyan dolog, ami nem létezik az adott pillanatban, ami nincs, és ha nem akarjuk, nem is lesz. Tehát a félelem csak elmezavar... nem tévesztendő össze a veszéllyel. A veszély az valós, a félelem az rajtunk múlik.
4. A félelem rendszerint a tudatlanságból fakad. Patrick James Rothfuss
5. Csak a félelmeink okozzák a korlátainkat. Yannick Noah
6. A félelem a nem tudásból fakad. Ez az egyetlen félelem, amit megengedhetünk magunknak. De amit tudsz, amit ismersz, attól nem kell félned. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
7. A halálfélelem mindig ott bujkál a felszín alatt. A halál gondolata egész életünkben kísért minket, ezért védőfalakat építünk - többnyire a tagadásra alapozva -, hogy megbirkózzunk a láthatatlan fenyegetéssel. Mégsem tudunk szabadulni tőle. Irvin David Yalom
8. Az erőtök ott ér véget, ahol a félelmetek kezdődik.
9. Az emberek különbözően reagálnak a félelemre. Elítélni ezt túlságosan is egyszerû volna - inkább meg kellene értenünk, honnan jönnek ezek a félelmek.
10. Rengeteg mindentől félünk: a szegénységtől, a nevetségességtől, a szellemektől, a betörőktől, a balesetektől, a közvéleménytől, a betegségtől és a haláltól. Egy ember élete a félelmeinek története. Alexander Sutherland Neill