Ugrás a tartalomra
- Honnan tudod, hogy Szerelem?
- A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete. Azt mondogatta, jóllehet úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van... oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek példának okáért a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármiféle érintés, simogatás, szó vagy hang, amely elsüti a robbanókészüléket és lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, amely az idő múlásával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás fel nem éleszti.
Kapcsolódó idézetek
-
Kétfajta szerelem létezik. Az egyik akaratunkon kívül kerít a hatalmába, a másikat pedig mi magunk hívjuk életre. Az, amelyik kéretlenül toppan be, testi tünet, mint valami betegség. És ahogy a betegség is, legyengíti az embert. Olyan szerelem az, amely meggyötör, mert arra a kényszerre alapul, hogy a másikat birtokba vegyük, nem pedig arra, hogy szeressük és tiszteljük. De az a szerelem, amelyet mi magunk keltünk életre - amely két ember közös döntéséből születik -, az napról napra nő, és egyre erősebb lesz. Olyan, mint a tûzhely lángja, amelyet életben kell tartani, hogy főzzünk rajta, meg hogy melegen tartsa a házat, de nem engedhetjük addig tombolni, míg porrá nem égeti az egész várost, ahogy azt a nagy londoni tûz tette. De az ilyen szerelemhez két ember kell. Egyedül nem megy.
-
A szeretet természetes állapot. Olyan, mint a testi ember számára a levegő. S amikor megszületünk, hiányzik ez a "levegő". Szeretet nélkül légszomjunk van. Az egész lényünk magányosan didereg.
Müller Péter
-
A szerelem egyszerû vegyi folyamat. Vegyünk egy olyan valamilyen erősségû, testünkben termelt sugárzást, vagy bioáramot, amit sajátos pillantásainkkal irányítunk és kutakodva szétszórunk a világba, hogy ott megtalálja a velünk együtt érző, együtt rezgő egyedet. Az együttrezgés eredménye a megnyugvás. Erre vágyunk.
Tar Károly
-
Az a képességünk, hogy életet adhatunk, olyan, mint egy szál gyufa. Használhatjuk nagyon jól és nagyon rosszul is. Egy szál gyufa fényt hozhat egy sötét szobába. De porrá is égethet egy otthont.
-
Úgy szeretjük egymást, mint 2 megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk! Nem csókokat, tûzvészt váltunk! A testem 166,5 centiméternyi földrengés. A szívem kiugrik börtönburkából, felrepül az artériákon, és befészkeli magát a koponyámba. Minden izmomban a kisujjam hegyéig csak szív van!
-
A szerelem olyan tiszta láng, hogy nem loboghat sokáig abban a levegőben, melyet mi beszívunk, de bölcsen cselekszünk, ha a szeretet mécsesét meggyújtjuk rajta, mielőtt teljesen kialudnék.
Jerome Klapka Jerome
-
A gyûlölet nem állhat meg egymagában. Szüksége van a szeretetre is, hogy éltesse és ösztökélje, vagy - akár a fegyver ravasza - kipattantsa, lángra lobbantsa.
John Steinbeck
-
Várnom, türelmesen várnom kell a csodát. Nem fontos, hogy szeressek. Az kell, hogy engem szeressenek. Az önismeret óvodájában magamat semminek tudtam, s mint a szél hordozta gyomnövény magja, arra vártam, hogy valahol, valamelyik szempárból, a nekem vetett föld puha életterében, rám tûzzön a melegen mosolygó napsugár.
Tar Károly
-
Amikor azt játszom, hogy szerelmes vagyok valakibe, aki azt játssza, hogy szerelmes belém, akkor megesik, hogy tényleg szerelmesek leszünk egymásba. És persze, meg kell különböztetni a kreált érzéseket az igaziaktól. Amikor kicsi voltam, elvittek a kórházba, mert az apukám asztmás, és tartottak tőle, hogy örökölhetem. Akkor ott sikeresen kiprovokáltak nálam egy asztmás reakciót, ami aztán a későbbiekben sem múlt el. Az anyukám hiába vitt vissza a kórházba, hogy csinálják vissza valahogy, nem tudták. Egy érzéssel is ugyanígy van. Lehet addig provokálni, amíg aztán tényleg ott van.
Gryllus Dorka
-
Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden... És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (...) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk... Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján... Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk.
Émile Zola