Ugrás a tartalomra
Hosszú évekig számtalan különféle módszert bevetve hajszoltam a boldogságot, és a közben felhalmozott rengeteg szerzemény és eredmény a végén teljesen tönkretett. Az élet, ha túlzottan hajszolod, végül a sírba visz. Az idő, ha üldözöd, pont úgy fog viselkedni, mint egy bûnöző: mindig is egy megyével vagy egy szobányival előtted jár, megváltoztatja a nevét és a hajszínét, csak hogy egérutat nyerjen, épp amikor az új letartóztatási paranccsal a kezedben belépsz a motel előcsarnokába, ő kioson a hátsó ajtón, csak egy égő cigarettavéget hagyva a hamutartóban, hogy cukkoljon. Valamikor meg kell állnod, mert az idő nem fog. Be kell ismerned, képtelen vagy fülön csípni. Arra is rá kell jönnöd, hogy nem is ez a feladatod. Egy bizonyos ponton túl (...), fel kell adnod az üldözést, meg kell állnod, és hagynod kell, hogy a boldogság rád találjon.
Kapcsolódó idézetek
-
Hajszolva éled az életed, bízva abban, hogy (...) megkapod majd azt, ami eddig elmaradt. Valahogy így tesszük tönkre a kapcsolatainkat ahelyett, hogy vágyakozás nélkül élnénk meg azt, ami jut. Azt, amit az élet hoz, amit eléd rak, amibe botlasz. Szeresd, fogadd el, bármilyen nehéz is, mert a vágyakozás mindent megöl, leginkább a kapcsolataidat.
Oravecz Nóra
-
Minél jobban hajszolod azokat a dolgokat, amelyek éppen előtted állnak, annál inkább elveszíted a valóban fontos dolgokra szánt idődet. Az a szörnyû, hogy egyáltalán nem törődünk azzal, ha elvesztegetjük a valóban fontos időt.
Genki Kawamura
-
Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csakhogy későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el sem bírod képzelni.
Alessandro Baricco
-
Addig, amíg nem veszel erőt magadon és parancsolsz megálljt magadnak, folyton ugyanabban a helyzetben találod magad: hajszolsz valamit, ami nem a tiéd, és tudod, jobb is, hogy nem az. Nem tudnád kezelni, megégetne, darabjaidra törne. Hidd el, az élet a legjobbat akarja neked, és csak azt engedi közel hozzád, ami segít, amivel dolgod van, és eltávolítja azt, ami valamiféle zavar miatt a közeledbe keveredett.
Oravecz Nóra
-
A legtöbben folyton többre vágynak annál, mint amennyivel rendelkeznek. Azt hiszik, a siker, a magasabb pozíció, a több pénz, vagy a luxus boldogabbá teheti őket. Ez tévedés. A pénz elmarja az embert a valóságtól. Először hálás érte a sorsnak, aztán ahogy megszokja, bármit megtenne, hogy minél többet szerezzen belőle. Elkopnak az erkölcsök, a pénz miatt ember embernek farkasává aljasul, hajlamosak érte elharapni egymás torkát. Akár erővel is, de elveszik a másikét. Kisemmizik egymást. (...) Azt hiszed, a nagyravágyás sikeresebb, jobb emberré tesz, pedig csak egyre boldogtalanabb vadállattá korcsosít. Szóval, ha hajszolod a boldogságot, az csak egyre messzebb gurul tőled.
Lakatos Levente
-
Adj egy esélyt magadnak. Legalább egyet egy új életre, egy boldogabbra, olyanra, amiben a helyedet érzed. Mert addig, amíg nem ott vagy, ahol lenned kell, folyton boldogtalan leszel, és ha nem hallgatsz arra a késztetésre, ami azt ordítja, hogy tegyél már végre valamit, szépen meghalsz. Meghal a lelked, belehal a hitetlenségedbe, abba, hogy képtelen voltál elhinni magadról, hogy igenis többre vagy képes annál, mint amiben épp vagy. Ha nem tesz boldoggá az életed, tervezz újra, találd meg azt a valamit, amiért bármikor boldogan felkelsz. Töröld el a korlátokat, nincs rájuk szükség. Vagy hagyd meg őket, és élj örökre rabként.
Tony Robbins
-
Ahhoz, hogy boldog légy, el kell engedned a boldogság hajszolását.
Raj Patel
-
Mindegy, min mentél keresztül, az sem számít, hogy épp most vagy egy év múlva milyenek a körülményeid, ahhoz, hogy elérd a számodra patent boldogságot, elég kitartónak lenned és eltökélten dolgoznod magadon. És ha erre most azt mondod, hogy nincs időd az eltökélt, kemény munkára, akkor már most elárulhatom neked, hogy a végén mire lesz majd időd: hogy szarul érezd magad. Igenis van időd. Egyszerûen csak fel kell állítanod a fontossági sorrendet.
Andrea Owen
-
Sors. Végzet. Szerencse. Az ember börtöne. Az emberek múlatják az időt, élvezik az élet adta lehetőségeket. Kávét vagy teát, jobbat vagy balt. Mintha számítana. Mindannyian csak forgunk a keréken. Van egy mód, hogy távol maradjunk a keréktől. Nem a fiatalság az. Nem is a szépség vagy igaz szerelem. Én tudom, hogy maradjak tőle távol. Én irányítom a sorsomat. Túléltem, mert tudom, hogy muszáj tönkre tenni bárkit, bármit, még azt is, amiket szeretsz, hogy az istenek kegyesek maradjanak.
-
A boldogság mindig elszökik. Mindig elmegy egészen addig, amíg nem hiszel abban, hogy megérdemled. Onnantól kezdve, hogy magától értetődően az életed részévé teszed, nem fog eltûnni. Nem is kell félned tőle. Onnantól kezdve majd megtanulod, hogy mindenkinek mást kell hoznia, másfajta boldogságot. Eufórikusat, minit, aprót, nagyot, felejthetetlent, vagy bármit... valami érdekeset, olyat, amit mindig hozzá fogsz kötni - a mosolyához, az arcához, a szemeihez. Senki máshoz, csak hozzá. Az már más dolog, hogy mindent csak megszabott ideig érezhetsz és élvezhetsz, na meg persze néha el kell engedni, hagyni, hogy menjen, nem ragaszkodni hozzá - ennél nehezebb lecke pedig bizony nincs.
Oravecz Nóra