Már el is felejtettem, hogy milyenek az egyszerû emberek, kimeredt szemmel néztem, ahogy egy öregúr némán napfürdőzött egy padon, egy asszony a bevásárlását végezte, egy fiatal pár ölelkezve sétáltatta a kutyáját. Ezek a szimpla dolgok elvesznek a börtönben. Úgy éreztem magam, mint turista egy távoli országban, vagy ûrhajós egy idegen planétán.

Kapcsolódó idézetek

1. Időnként valami furcsa, fájdalmas boldogság fogott el. Magamat éreztem csodálatosan öregnek, mintha itt felejtettek volna a fóliánsok korából, hogy értetlenül bámuljak a mai emberekre. Szerb Antal
2. A megszokott, természetes környezetből kiszakadni egy kicsit olyan élmény, mint amiről a sztratoszférát megjárt ûrhajósoktól hallunk: visszatérve másként látják az őket körülvevő természetet és embereket, az élet apró-cseprő dolgait, mint annak előtte. Lenyûgöző érzés ez, melynek azonban egy adag búskomor nosztalgia ad némi keserû utóízt.
3. A börtön maga a pokol, és amikor kijössz, látod, hogy az élet megy tovább. Nem találod a helyed a családod körében, és idegennek érzed magad. Mindenki, akit szerettél, hirtelen ismeretlenné válik.
4. Olyannak érzem magam, mint a kisöregek, akik annak idején feltartottak a pénztárossal folytatott, merően fölösleges cseverészésükkel, mert én, aki mögöttük toporogtam, siettem valahova, el akartam jutni a következő tennivalóm helyszínére. Ha viszont nincs következő helyszín, ahova az embernek el kell jutnia, az idő hihetetlenül lelassul. Azt érzékelem, hogy jobban észreveszek másokat, sûrûbben kapom el a tekintetüket vagy keresek szemkontaktust velük. Cecelia Ahern
5. Olyan, mintha üres lenne az agyam, mintha a körülöttem lévő világ hirtelen jelentéktelen, semmitmondó és jellegtelen volna. Nem érzékelem valóságosnak az embereket magam körül. Csak statiszták egy filmben, nem fontosak, nem lendítik elő a történetmesélés szálait, nem avatkoznak bele a cselekménybe, bámészkodnak, nézelődnek, jönnek-mennek, élnek, ki-ki a saját ritmusában, arccal előre, szomorúan, vidáman, vagy épp közönyösen. Nem számítanak. Nincs hangjuk, nincs kiterjedésük. Abban sem vagyok biztos, léteznek-e egyáltalán. Mint ahogy abban sem, én létezem-e. Csak lebegek, mint egy céltalan kísértet, aki nem találja a helyét a földi valóság és a túlvilág között. Szentesi Éva
6. Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.
7. Minél tovább ül börtönben valaki, annál nehezebb elképzelnie, mi van a falakon túl. Suki Kim
8. Egyesek (...) akkor is úgy érzik, hogy bebörtönözték őket, ha mondjuk nem repülhetnek az ûrben. Mások tökéletesen szabadnak érezhetik magukat egy kis szobában is, ha gondolkozhatnak. Mordecai Roshwald
9. A magány, amelyet én választok, nem ijesztő. A magány, amelyből nem találom a kiutat, bármennyire is vágyom társaságra, az olyan, mint egy büntetés: börtön. Feldmár András
10. Különös, hogy most, mikor az óráim már meg vannak számlálva, minden milyen gyönyörûnek tûnik a világon. Képes vagyok meglátni a tökéletességet egy csésze rizsben, az összetekert alvómatracom szép szimmetriájában, vagy éppen a tompa, lágy fényben, amely bevilágít a börtön ablakán. Ezek az apró pillanatok olyan közel kerültek a szívemhez, mint régen soha.