Igaz-e, hogy érezlek most is, Amikor messzire vagy tőlem? Mért hagytál el, hogyha kívánsz, Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. (...) De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: "de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve". (...) És ilyenkor elveszettnek érzem magam. Paulo Coelho
2. Okkal mondtam, hogy boldogabb lennék egyedül. Nem azért, mert úgy gondoltam, egyedül boldogabb lehetnék. Azért, mert úgy gondoltam, ha szeretnék valakit, aztán szétmennénk, talán nem élném túl. Könnyebb egyedül lenni. Mert mi van, ha rájössz, hogy szükséged van a szeretetre, de nem kaphatod meg? Mi van, ha megszereted, és támaszkodsz rá? Mi van, ha erre alapozod az életed, és aztán minden szertefoszlik? Túlélhetsz ekkora fájdalmat?
3. Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, Mert vár valahol egy másik út. Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már Nem köt ide, csak a múlt.
4. De miért van, hogy tényleg itt vagy, És mégis érzem, hogy hiányzik a szikra. Volt már, hogy jobban fáztam, ha átöleltél is, másra vágytam.
5. Amikor hiányzol, nem azért hiányzol, mert azt akarom, hogy szeretetet adj nekem. Azért hiányzol, mert én szeretnék neked szeretetet adni. Vámos Robi
6. Csak akkor jössz rá, hogy boldog voltál, mikor szomorú vagy, Csak akkor gyûlölsz úton lenni, mikor hiányzik az otthonod, Csak akkor jössz rá, mennyire szereted, mikor már elengedted.
7. Olyan távolinak tûntél, pedig itt voltál a közelemben! Hiába éreztetted velem, hogy élek, attól tartok, valami meghalt. Én tényleg próbáltam rájönni, bárcsak megértettem volna, Mi történt a szerelmünkkel? Régen olyan jól mûködött. Abba
8. A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy. Simon Márton
9. Ha most nem kellek, messzi-messzi évek sejlő sorával mért kecsegtetsz engem - ha nem szeretsz, mért tartsa hát az élet melletted annyi évig még szerelmem - most még tán könnyen elfelejtenélek; erőt később ki ád, hogy elviseljem kínzó nem-létedet? Felelj nekem! Végh György
10. - Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek. - Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz.