Ilyen könnyû a halál: a kedves forró ölelése az, mely fáj, de mégis édes. Jer, gyilkos féreg, és éles fogaddal oldd egyszerre föl az élet únott kapcsait!

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet nem oly sokféle, mint az oly gyakran egyformának látszó halál. Van olyan halál, mely fenevadként marcangol, vagy hóhérként kínoz meg, s van oly halál is, mely mint hangtalan léptû szerető lép ágyunkhoz. Csókja soha el nem múló enyhet és olümposzi nyugalmat ad.
2. Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal! Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt. Érintsed hûvös csendesítő ajkkal A forró, lázas, egykor büszke főt. Szelíd karod a roskadót ölelje. S ha már e földön nyugtát nem lelé: Bilincsét összetörve égő lelke Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
3. A fájdalom nem éles fejsze, melynek Csapásától az élet fája dől... A fájdalom féreg, mely lassan, lassan, De nem fáradva, folyvást rág belől. Petőfi Sándor
4. Meghalni könnyû. Az élet az, ami nehéz. Amy Harmon
5. Gyötrelmes, keserû a halál a vigadozóknak, S édesen enyhítő, akinek élte keserv. Petőfi Zoltán
6. Nem meghalni nehéz. Meghalni igenis könnyû. Az életet itt hagyni, na, az pokoli.
7. A halál békés, könnyû. Az élet nehezebb.
8. A halál édes, akár a kőttes rétes. S az életnek is csak akkor van íze, akkor keserû, akkor sós, akkor savanya, akkor majoránnaízû vagy kakukkfûzamatos, ha lehet a desszerthez viszonyítani. Cserna-Szabó András
9. A halál érkezése olyan megnyugtató! Olyan, mint amikor visszatér a legkedvesebb társunk: az érintése puha és fehér és finom, és amikor távozik, kiszabadítja a lelket.
10. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János