Isten a kőben szunnyad, a növényben lélegzik, az állatban álmodik, és az emberben ébred fel.

Kapcsolódó idézetek

1. Virág a virágban, kő a kőben, ég a tengerben, ember az emberben látja meg képmását, és leli meg együvé tartozását.
2. Az emberben van valamilyen isteni anyag, ami nem pusztulhat el, s van benne emberi anyag, mely irtózatosan tud szenvedni. Márai Sándor
3. Az alkony olyan, mintha Isten épp lélegzetet venne, s egy pillanatra megállna az idő.
4. Az isten nap, éj, tél, nyár, háború, béke, elteltség, éhség. És változik, miként a tûz, amikor elvegyül füstölőkkel, nevet kap aszerint, hogy melyik minek érzik. Hérakleitosz
5. Mintha aludnánk, amíg nem vagyunk szerelmesek. Az ember a föld gyermeke... de mihelyt beleszeret valakibe - istenné válik, és olyan tiszta lesz, akár a teremtés legelső napján. Lev Tolsztoj
6. Mintha aludnánk, amíg nem vagyunk szerelmesek. Az ember a föld gyermeke... de mihelyt beleszeret valakibe - istenné válik, és olyan tiszta lesz, akár a teremtés legelső napján. Lev Tolsztoj
7. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred. Carl Gustav Jung
8. Az ember sündörög, eped, marad, s csapdába csalják észrevétlen; öröme nő, aztán keserû lében fürdik. Johann Wolfgang von Goethe
9. Isten a könnyben elcsöpög, elhágy engemet vakmerőn, lázas burokban hömpölyög világgá tárult hómezőn. Nagy László
10. Isten mindkét nemet magában rejti. Müller Péter