Isten a könnyben elcsöpög, elhágy engemet vakmerőn, lázas burokban hömpölyög világgá tárult hómezőn.

Kapcsolódó idézetek

1. Isten segítsen felfelé, lefele magam is elboldogulok.
2. Részeg vagyok, hunyt szemmel apadok, áradok, és ahogy a csókodba veszek, a mindenséggel keveredek, Szabó Lőrinc
3. A vándorúttól fáradtan, betelten kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem... Macuo Basó
4. Vérem rohan, lüktetve szét az égen, új hullámzással bíbor a világ, lenni! - ragyogva szemed szerelmében, nem fontos semmi, csak szomjazni rád.
5. Föld bömböl, döbörög, ördögökhöz könyörög.
6. Az éjből, mely úgy hull felém, Mint földtekére zord pokol, Minden istent csak áldok én Lelkemért, mely meg nem hajol. William Ernest Henley
7. Számat kitátom, hull belém a hó. Kitartó és kegyetlen, eltelít. Előbb az ujjakat, a kart, a lábat. Lassan behull egész a szívemig. Karafiáth Orsolya
8. Szomjan halok a forrás vize mellett; Tûzben égek és mégis vacogok; Parazsas kályhánál vad láz diderget; Hazám földjén is számûzött vagyok. Francois Villon
9. Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok, elszállok, mint a köznapi bajok - áttetszel rajtam, égi hûvösség. József Attila
10. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus