Isten, mikor a bûnbe esett embert az édenből kiûzte, vigasztalásként egy szál fügevirágot nyújtott át neki. Ez minden, amit meghagyok tenéked a paradicsomi boldogságból. Senkitől vissza nem vonható jogodat az álmodozáshoz.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretlek. Ha bebocsátást nyerek a paradicsomba, gondoskodni fogok róla, hogy biztonságos és békés életed legyen, s ott fogok várni rád. Ha viszont e tettemért a pokolra jutok, mindent megteszek azért, hogy én magam rójam le a mindkettőnk élete során felhalmozódott adósságot, s azon iparkodom, hogy neked már jogod legyen a mennyekbe kerülni, ha eljön a te időd is. Ha pedig szellem válik belőlem, téged foglak őrizni minden éjszaka, hogy elkergethessek bármilyen kísértetet, amely álmodban bánthat. S ha nem lesz semmi olyan hely, ahova mehetek, akkor egyszerûen szétoszlom a levegőben, s így válok veled eggyé minden lélegzetvételednél.
2. Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyûgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett. Tihanyi Márk
3. Amikor az Istent elhagyta az ember, akkor a szeretetet is elhagyta. Ezért képtelen boldogan élni. Ezt az elveszett szeretetet keresi, és ha nem találja meg, be nem vallott nyomorúságában pótolni igyekszik az ûrt. Amit hiányként magában hordoz, azt mással akarja helyettesíteni. A pótszerek egész raja veszi körül: alkohol, pénz, szenvedélyek, élvezetek, mámor, amelyek mind illúziónak bizonyulnak, az embert kielégíteni nem tudják, mert az embernek nem valami hiányzik az életéből, hanem valaki. Maga a szeretet, az Isten. Az ember éltető elemét hagyta el, amikor az Istent elhagyta. Láttál-e már halat szárazon? Még lélegzik, kapkod levegő után, egy darabig még kínlódik, míg végül kimúlik. Ez az ember sorsa is. Előbb vagy utóbb, öregen vagy fiatalon megfúl szeretet hiányában. Isten az embernek nem ezt a sorsot szánta. Ha kiestünk éltető elemünkből, vissza lehet kerülni oda ismét.
4. Ha egyszer álmodban a Paradicsomban járnál, és lelked emlékeztetőül egy szál virágot kapna, és reggel felébredve a virágot ott találnád, mondd, akkor mi volna? Samuel Taylor Coleridge
5. Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad.
6. Mi lenne, ha aludnál, És amíg alszol, Álmodnál, És mi lenne, ha Álmodban a Mennyországba eljutnál, S ott tépnél egy szál virágot, Különös, csodás virágot, És mi lenne, ha Felébredve, Ott lenne épp a kezedbe`? Mondd, mi lenne akkor? Samuel Taylor Coleridge
7. Kicsúszott alólam a föld és az égbolt, minden, mi te voltál, mert te fényévekre tőlem elhajoltál, s nem maradt belőled semmi más: a vágyam, mit itt hagytál nekem illatban, ágyban.
8. Kedves Istenem, kérlek, szabadíts meg engem a hamis vágyaktól, és vedd el fájdalmamat! Vedd el tőlem a kényszeres énemet, és mutasd meg nekem, ki is vagyok valójában! Édes Istenem, kérlek, adj nekem egy új kezdetet! Szabadítsd meg bilincseitől a szívem, hogy végre egy szabadabb életet élhessek! Ámen. Marianne Williamson
9. Minden órádnak leszakaszd virágát, A jövendőnek sivatag homályit Bízd az Istenség vezető kezére, S élj az idővel! Berzsenyi Dániel
10. Gyere utánam, mihelyt lehet. Oly szerencsétlen leszek nélküled még Isten közelében is. Ne hagyj soká magamra (...)! Itt volt a paradicsom. Az ott fönn csak az ég. Victor Hugo