Kedvelem a babonás embereket. Színesebbé teszik az élet palettáját. Ha mind csak bölcsek, józanok és jók volnánk, rémesen egyhangú lenne a világ. Nem lenne min a nyelvünket köszörülni.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyakran a legkegyetlenebb embereknek is jó szívük van, s ez megtévesztő: ha a jók csak jók, a gonoszak meg csak gonoszak lennének, sokkal egyszerûbbnek látnám a világot. Dolores Redondo
2. Az a baj a világgal (...), hogy az emberek ma is babonásak és nem tudományosak. (...) Ha mindenki többet foglalkozna természettudománnyal, nem volna annyi baj, mint amennyi van. Kurt Vonnegut
3. Megvan az a balga szokásom, hogy általában szeretem az embereket, hacsak nem túlságosan kellemetlenek. Ami jó van a jellemükben - ha egyáltalában van valami jó -, azt hamarabb meglátom és ennek alapján alkotok képet róluk. Nathaniel Hawthorne
4. Szeretem a furcsa embereket. (...) Ezen a világon sokan vannak, akik fapofát vágnak, normális életet élnek, s közben teljesen megbízhatatlanok. Murakami Haruki
5. Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény. Honoré de Balzac
6. Imádom a barátságos embereket - tudod, aki felemeli a kezét, amikor előreengeded a zebránál, akivel összenézel, és egymásra mosolyogtok, amikor egy vallási fanatikus imára fakad a metrón, aki szól, hogy "leejtettél egy ötöst", amikor leejtettél egy ötöst -, szóval azokat, akik egy csöppnyi boldogságot árasztanak, mert noha tudják, hogy a mindent átható ellenségesség érthető, de tudják azt is, hogy nem kötelező. És kevés van belőlük.
7. Aligha létezik olyan ember, aki ne szeretné helyesbíteni mások tévedését. Ebből akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy az emberiség egy különlegesen segítőkész faj, csakhogy gyanítom, ez az egész inkább arra az alapvető örömre vezethető vissza, hogy szeretjük a másikat bolondnak tudni.
8. Azt hiszem, az istenek szeretik az olyan embereket (...), akik könnyedén meghajolnak a sors szelében, és mosolyogva egyenesednek vissza, akik mindig derûs optimizmussal nézik az életet.
9. Nem szeretem, ha elkenik a színek határozott jellemzőit, ha azt állítják, hogy nem létezik tisztán jó vagy rossz. Sokkal egyszerûbb az élet, ha az ember eldönti, hogy mi hova tartozik.
10. Én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt benne részed. Pelham Grenville Wodehouse