Kell lennie egy anyag, tér, idő, és minden létezési szint fölötti értelemnek, amely végtelenül nagyobb, mint az emberi értelem, egy isteni természetû értelemnek, Aki megteremtette a világot, Aki gondozza és irányítja azt, most ugyanúgy, mint a teremtés első napjának hajnalán.

Kapcsolódó idézetek

1. Nekem a hit azzal a felismeréssel kezdődik, hogy egy legmagasabb intelligencia hívta létre az Univerzumot és alkotta meg az embert. Nem nehéz ezt hinnem, hiszen vitathatatlan, hogy ahol terv van, ott intelligenciának is kell léteznie. Egy rendezett, kibontakozó világmindenség azt bizonyítja, hogy igaz a valaha elhangzott legnagyszerûbb kijelentés: "kezdetben teremtette Isten..." Arthur Compton
2. Isten nélkül az univerzumnak nincs életképes magyarázata. Ilyen sok bámulatos és bonyolult csoda nem jöhetett volna létre Tervező nélkül. Mindenre csak egyetlen lehetséges magyarázat van: a bölcs és mindenható Isten teremtő ereje. Õ teremtette és tartja fenn az univerzumot, és ő ad értelmet neki. Nélküle semminek sincs értelme. Nélküle csak az a nézet marad nekünk, hogy minden a semmiből bukkan elő, ok nélkül. Nélküle érvénybe lép az evolucionisták értelmetlen képlete: semmi szorozva senkivel egyenlő mindennel. John MacArthur
3. Nagyon szép lenne, ha létezne isten, aki a világot teremtette, ha létezne egy jóságos előrelátás, erkölcsi világrend és túlvilági élet, de mégis feltûnő, hogy minden úgy lenne, ahogy mi ezt kívánjuk. És még különösebb lenne, hogy mindezeknek a súlyos világrejtélyeknek a megoldása éppen szegény, tudatlan, korlátolt őseinknek sikerült volna. Sigmund Freud
4. Egy a Világegyetem, amely minden létezőből áll: és mindegyikben egy az Isten, és egy a létezés elve, és egy a törvény, az összes gondolkodni képes lény közös értelme, és egy az igazság. Marcus Aurelius
5. A világot, amely egységes és mindent magába foglal, sem isten, sem ember nem alkotta, öröktől fogva volt, van, és örökké lesz, mint az élő tûz, mely lángra lobban mértékre és kialszik mértékre. Hérakleitosz
6. Egy istent, aki alkotásait jutalmazza és bünteti; akinek akarata van, olyat, akit mi magunkon kívül megélünk, nem tudok elképzelni. Sőt még azt az individuumot sem tudom elgondolni, aki túlélné testi halálát: akármennyire is táplálják ezt a gondolatot - félelemből vagy nevetséges egoizmusból a gyenge lelkûek. Részemre elegendő az élet örökkévalóságának misztériuma, a leendő csodálatos felépítésének tudata és sejtése és az alázatos igyekezet, hogy a természetben megnyilvánuló értelem legparányibb részét is megérthessem. Albert Einstein
7. Bárki, aki tudományos kutatásba fog, nem kerülheti el azt a meggyőződést, hogy abban, amit mi természettörvénynek nevezünk, valamilyen szellem nyilvánul meg. Mérhetetlenül kiválóbb szellem ez, mint az emberi értelem, s az embernek a maga szerény képességével alázatot kell érezni előtte. Albert Einstein
8. A világ alkotóeleme a mennyiség, s az emberi szellem (e világban világfölötti) semmit sem fog fel olyan jól, mint éppen a mennyiséget, minek felismerésére nyilvánvalóan teremtetett. Johannes Kepler
9. Mi volna a föld ember nélkül, aki arra hivatott, hogy lássa, szeresse, felmérje és megismerje? (...) Akárcsak a föld, a világmindenség is csak az ember által vált érdekfeszítő valósággá. Másként vad erők meddő vergődése volna, másként, vagyis az ember lelke nélkül... a világmindenség valamennyi napjának nem lehet más rendeltetése, csak az, hogy melegítse az ember testét, amelyben az értelem isteni magva lakozik. Az ember a központja a világmindenségnek, mert az anyag csak az emberben jutott saját énjének tudatára, csak benne jutott el önmaga megismeréséhez... az ember - az Isten! Liviu Rebreanu
10. Nekem úgy tûnik, hogy az egész természet annak a szellemnek a mûve, melynek a saját létünket is köszönhetjük. Ha valóban a szemünk előtt tartjuk a gondolatot, hogy ugyanarról az értelemről van szó, ugyanarról a teremtő erőről, mely a külső természetben és a saját gondolkodásunkban, érzéseinkben is megnyilvánul, akkor úgy éljük meg a természethez való kapcsolatunkat, mint létezésünk nagy harmóniájának részét, nem pedig úgy, mintha egy igen erős hatalom szellemiségének anyagi következménye lennénk. Hans Christian Oersted