Nekem úgy tûnik, hogy az egész természet annak a szellemnek a mûve, melynek a saját létünket is köszönhetjük. Ha valóban a szemünk előtt tartjuk a gondolatot, hogy ugyanarról az értelemről van szó, ugyanarról a teremtő erőről, mely a külső természetben és a saját gondolkodásunkban, érzéseinkben is megnyilvánul, akkor úgy éljük meg a természethez való kapcsolatunkat, mint létezésünk nagy harmóniájának részét, nem pedig úgy, mintha egy igen erős hatalom szellemiségének anyagi következménye lennénk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az értelem nem a világra vagy a természetre jellemző, hanem lényegileg emberi konstrukció. (...) Az élet értelme nem a világban létező valami, azzal mi ruházzuk fel saját életünket. Richard David Precht
2. Sokan az élet értelmét egyéni gyarapodás, emberi kapcsolatok vagy személyes tapasztalatok révén keresik. Számomra úgy tûnik azonban, hogy annak áldása, hogy elménk képes megsejteni a természet legvégső titkait, elegendő értelmet ad az életnek. Michio Kaku
3. Az a lényeges, hogy fölfedezzük a természetben a magunk természetét. Vagy fordítva: a magunk természetében a természet természetét. Nagy erőforrásokra bukkanunk ugyanis e fölfedezéssel, hiszen a természet nemcsak létében, de minden változásában örök. Elekes Ferenc
4. Az emberi szellemtől született mûvészet tartalmazza a természet szépségeit is, mivel az ember a természet része. Ennek következtében az emberi szellem bekerül egy evolúciós folyamatba, gondolkodásának állomásai pedig a korszellemekhez igazodó mûalkotások. Weber Kristóf
5. Valaminek az alkotó megértése, legyen szó akár mûvészetről, akár történelemről, akár zenéről, akár természettudományról, nem tisztán értelmi folyamat, hanem érzéki és érzelmi is. A mélyreható felismerést - minden területen - rendszerint intenzív testi és lelki érzések kísérik, melyek gyakran akusztikai, kinesztéziai vagy vizuális formát öltenek. Ezeket az érzéseket nem lehet elválasztani magának a felfedezésnek a folyamatától. Az értelem nem tud a teljes személyiség elkötelezett részvétele nélkül mûködni, és a tudomány igazán az érzékeny, érzelemgazdag emberi elme talaján virágozhat ki.
6. A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. Szent-Györgyi Albert
7. A lélek, azaz az embernek azon kiváló tehetsége, mely szerint érez és gondol, fogalmakat, itéleteket és képzelmeket alkot, nem valami a testtől különválható, függetlenül is létezhető felsőbb erő; de a körültünk élő természet legnemesebb productuma, tudajdonképen functiója az agyvelőnek, mely előállító szervévél együtt erősödik, együtt hanyatlik és együtt enyészik el. Mentovich Ferenc
8. Nemcsak az embernek van lelke, hanem az egész természetnek is, és a természet olykor csodálatos jelenségekben juttatja kifejezésre az emberekkel való kapcsolatát. Cao Hszüe-csin
9. Az érzelmek, úgy tûnik, lelkünk vízszerû jelenségei. Csodás tud lenni, amikor egy-egy szép, egyszerû emberi érzés áthullámzik rajtunk, és életre kelti belső tájainkat. Szükségünk van rá, hogy - akár kellemesek, akár kellemetlenek ezek az élmények - szabadon áramolhassanak bennünk, átöblítve, megtisztítva, felüdítve lelkivilágunkat. Buda László
10. Bárki, aki tudományos kutatásba fog, nem kerülheti el azt a meggyőződést, hogy abban, amit mi természettörvénynek nevezünk, valamilyen szellem nyilvánul meg. Mérhetetlenül kiválóbb szellem ez, mint az emberi értelem, s az embernek a maga szerény képességével alázatot kell érezni előtte. Albert Einstein