Ugrás a tartalomra
Képzeld el, hogy élsz, élsz, egyik napról a másikra, időtlen idők óta, semmi célod, amit még elérhetnél, mert már elértél mindent, semmi vágyad nem maradt kielégítetlen; a haláltól nem félsz, betegség nem aggaszt - hisz a bölcsek köve gyógyír lenne minden bajra -, nincs miért harcolnod, küzdened! Mi értelme marad akkor az életednek? Csak sétálgatsz vagy üldögélsz egész nap, és nem tudsz semmit sem tenni, amit már meg ne untál volna az örökké tartó ifjúság alatt... Csupán egy dolgot nem tettél meg: nem ölted meg önmagadat.
Kapcsolódó idézetek
-
Csak a boldogsághoz ragaszkodhatsz, de valamihez, ami már rég nem mûködik... semmi értelme. Érd el egyszer, legyél boldog, és onnantól bizony nem adod alább. Nem kockáztatsz, ragaszkodsz hozzá. Tudod, hogy mással nem éred be, mosolyokat akarsz és örömöt - nem fájdalmat, vagy összetört álmokat.
Oravecz Nóra
-
Akarj több lenni minden egyes nap, akarj többet elérni, mert ez adja az emberi lét egyik értelmét. Leélhetsz úgy egy életet, hogy semmit nem akartál elérni és semmit nem tettél hozzá a világhoz, csak nem biztos, hogy ezt az életet érdemes volt végigélni.
Csernok Miklós
-
Bármeddig élhetsz, nem érzed azt, hogy mindennel végeztél. Meg kell tanulnod hagyni, hogy továbbmenjen a világ; elfogadni, hogy a halál az élet része.
-
A halál elől nincs menekvés. Olyan lenne ezzel próbálkozni, mint négy égig érő óriás hegy öleléséből szabadulni. Nincs menekülés a négy hegy völgyéből. A születés, a betegség, az öregség és a halál hegye fogva tart minden élőlényt. Amikor az öregkor eljön, semmivé foszlik az ifjúság, amikor megjelenik a betegség, semmivé lesz az egészség. Amikor pedig egészség híján az élet nyomorúsággá változik, eltûnik belőle minden érték, a jellem kiválósága, s a korábban csillogó képességek. Végül a halál teljes győzelmet arat az életen. Még ha gyors vagy is és kivételesen ügyes, akkor sem futsz el a halál elől. És nem állítod meg őt sem gazdagságoddal, sem mágikus mutatványokkal, de még a legjobb medicinákkal sem. Ezért a legjobb, legbölcsebb dolog, ha már most készülsz a halálodra.
Tendzin Gjaco
-
Most mondd meg, ha belenézhetnél egy kristálygömbbe, látnád a halálod, és tudnád, hogy holnap, vagy a jövő héten történik, mit tehetnél? Leülnél rágni a körmödet, átkoznád a világot és gyûlölnéd az életet? Vagy úgy élnéd le utolsó néhány órádat, mintha a halál nem számítana? Úgy értem, jobb életet élnél addig? Vagy inkább sajnálnád magad, el lennél keseredve és megátkoznád a napot, mikor világra jöttél?
Nyilvánvaló, hogy senki sem tudja, mikor fog meghalni. Nem is tudhatja. Nem is akarná tudni. Egyetlen dolga marad: bátor, teljes életet élni, minden egyes nap.
-
Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Õrizzétek meg fölényes egykedvûségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserûség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az. Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jószívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haragban, mert nem tudjátok, nem az lesz-e utolsó cselekedetek letartóztatástok előtt, s úgy is maradtok meg az ő emlékezetükben!
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
-
Ó, ifjúság! ifjúság! Nem veszel a lelkedre semmit, mintha a világ minden kincse a tied volna, még a bánat is mulattat, még a szomorúság is jól áll neked, magabiztos és hetyke vagy, ezt mondod: csak én élek - nézzétek! S a napok is nyomtalanul és számlálatlanul futnak és tûnnek el, és minden eltûnik benned, mint a viasz a napon, mint a hó... S talán gyönyörûséged egész titka nem abban a lehetőségben rejlik, hogy mindent cselekszel, hanem abban a lehetőségben, hogy ezt a mindentcselekvést elgondolod - abban, hogy olyan erőket szórsz a szélbe, melyeket úgysem tudnál használni semmi másra - abban, hogy közülünk mindenki komolyan tékozlónak tartja magát, s komolyan hiszi, hogy joga van ezt mondani: Ó, mennyit tehettem volna, ha nem vesztegetem el az időt hiába!
Ivan Szergejevics Turgenyev
-
Az egyszerû ember úgy él, ahogy lélegzik, minden további erőfeszítés vagy dicsőség, minden további hatás vagy szégyen nélkül. (...) Nem veszi magát se komolyan, se tragikusan. Járja a maga útját, könnyû szívvel, békés lélekkel, cél, nosztalgia, türelmetlenség nélkül. A világ a birodalma, s ez neki elég. A jelen az örökkévalósága, s ez betölti. Semmi bizonygatnivalója, hisz semminek nem akar látszani. Semmi keresnivalója, hisz minden itt van. Mi egyszerûbb az egyszerûségnél? Mi könnyûbb? Ez a bölcsek erénye, és a szentek bölcsessége.
André Comte-Sponville
-
A boldogság létezik. Nem tehetsz érte semmit, és nem is kell tenned érte semmit, az akaratoddal csak elfojtod a belőled feltörekvő örömöt. Amikor nyomorultul érezted magad, a boldogtalanságod vélt okát próbáltad megszüntetni. Ám ez sosem vezetett eredményre, szándékod sosem érte el célját. Mindig az idő gyógyította be sebeid; hiába próbáltad eltüntetni a lelkedben tomboló szenvedést, hiába akartál megszabadulni a gyötrelemtől, a kín egyre erősebben ragaszkodott hozzád.
-
Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek, hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged, de ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyû, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerû tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során.