Kerestem a gyönyört, a kincsedet, sírtál értem, mégis elfelejtettelek, hiszen nem találtam mást, csak a szerelmedet.

Kapcsolódó idézetek

1. Álmom véget ér, felébredek, és sehol nem találom a szerelmemet. Csak a gyengédség marad meg szívemben, és szemem sarkában könnyek. Zhou Wei Hui
2. A szerelmet hiába keresed, soha meg nem találod. Rátalálsz, talán épp abban a pillanatban, amelyben köznapi dolgok foglalkoztatták lelkedet. Benedek Elek
3. Nem voltak kérdések, nem volt holnap. Csak mi ketten léteztünk. Hálás voltam a sorsnak, hogy rád találtam. Olyan ösztönösen, olyan tisztán szerettelek. Aztán mégis el kellett, hogy veszítselek. Iszonyatosan fáj a hiányod. Bármi, amit nélküled teszek, csak pótcselekvés, hogy elteljen az idő. Már soha többé nem fogok tudni úgy mosolyogni, mint ahogy rád.
4. Nekem többé nem kell az élet, Mert célját elveszítém; Te voltál célja életemnek, Te általad s te érted éltem. Petőfi Sándor
5. Sirattalak, nem sirattál, Pártoltalak, veszni hagytál, Mindent adtam, mit sem adtál, Ha eldőltem, nem biztattál. Ady Endre
6. Te megmaradtál életem díszletei mögött valakinek, elveszett kincsnek, csöndesen elmaradt utazásnak, szemrehányó, kis elmúlásnak. Szabó Lőrinc
7. Elvesztettem a vőlegényemet, aki életem szerelme volt. (...) Nélküle olyan az életem, mint egy festmény, amelynek nincsenek színei.
8. Hányszor hívtál és mégis hagytalak Elveszni Téged, szívem csendjein, S amíg nevettem más reményein, Temetve mindent, elsirattalak.
9. Csak nézek és találgatom, hol az én kedvesem. Álomban, ébren egyre csak keresem, keresem. Nadányi Zoltán
10. Azelőtt nem tudtam így örülni a világnak. Más dolgom volt, másra figyeltem. Egy emberre figyeltem, nem értem reá a világgal törődni. Aztán elvesztettem az embert, és kaptam helyette egy világot. Márai Sándor