Kettő meg kettő egyenlő néggyel. Cukrot teszek a kávémba és édes lesz az íze. A nap felkel, mert a föld forog. Ezek a dolgok gyönyörûek nekem. Vannak titkok, amiket sosem fogok megérteni, de bárhova nézek, látom a bizonyítékot, hogy minden okozatnak megvan a megfelelő oka, még ha nem is látom.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ mindig gyönyörû, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom. Bohumil Hrabal
2. A világ mindig gyönyörû, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom. Bohumil Hrabal
3. A világon nincsenek egyszerû válaszok (...). Minden kérdésnek több oldala van. Túl sok is. Minden összegabalyodik. De ha egyszerûvé teszed a kérdéseket, az valahogy mûködik. Mark Lawrence
4. Most már igyekszem a mindennapok csodáiban látni a varázst: ver a szívem, képes vagyok felemelni a lábam a földről, hogy előrelépjek, és van, aki szeret. Tudom, hogy továbbra is történnek rossz dolgok. És még mindig megkérdem magamtól néha, vajon miért vagyok életben; ám most, ha felteszem ezt a kérdést, tudom rá a választ.
5. Az élet legérdekesebb jelenségei valószínûleg mindig kettős arcúak, múltba és jövőbe tekintenek, progresszívek és regresszívek is egyben. Osztoznak az egész élet kétértelmûségében. Thomas Mann
6. Ha kétszer kettő négy lenne Ha egyszer ősszel ősz lenne Ha nevethetnék, mikor örülök Ha pihenhetnék, mikor leülök (...) Ha ehetnék, amikor éhes vagyok Ha fájna, amikor beteg vagyok Ha szeretne, amikor szeretem (...) Milyen idegen világ lenne!
7. Az igazság egészen egyszerû. Sem nem jó, sem nem rossz, egyszerûen csak van! Minden úgy van, ahogy van, függetlenül attól, hogy kellemes-e számodra vagy sem, elfogadod-e vagy tiltakozol. Ha nem fogadod el, szenvedsz. Ám ha feltétel nélkül igent mondasz, felfedezed a boldogság titkát.
8. Csodálatos, amikor az idő nem meleg vagy hideg, hanem olyan észrevétlen. Tökéletes, mert minden annyira egyensúlyban van, hogy nem is érzi az ember. És amikor ezt az érzésnélküliséget érzed, felnézel az égre, és azt gondolod, hogy ebben rejlik a titok, mert minden olyan jól van most, a csillagok, a bolygók, a föld, és mi, a sejtek és a molekulák.
9. A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyûlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.
10. Ami régen volt nagy, többnyire kicsivé lett, s ami az én időmben nagy, korábban kicsi volt. Annak tudatában tehát, hogy az emberi boldogság soha sem állandó, mindkettőről egyaránt megemlékezem. Van az emberi dolgoknak egy bizonyos körforgása, mely nem engedi, hogy mindig ugyanazok legyenek boldogok.