Ha kétszer kettő négy lenne Ha egyszer ősszel ősz lenne Ha nevethetnék, mikor örülök Ha pihenhetnék, mikor leülök (...) Ha ehetnék, amikor éhes vagyok Ha fájna, amikor beteg vagyok Ha szeretne, amikor szeretem (...) Milyen idegen világ lenne!

Kapcsolódó idézetek

1. Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek. Anna and the Barbies
2. De jó lenne, ha egy helyett öt életem lenne! Akkor öt különböző városba születnék, és öt különböző ország ételeit ehetném, és öt különböző munkám lehetne, és ötször szerethetnék ugyanabba az emberbe.
3. Csak szólni kell, ha fáj. Csak mondani kell, miért. Csak kenyér legyen az asztalon, ami enyém és a tiéd. Kerülj be hozzám, ha téves úton jársz. Tudod, ilyen lehetett volna egy elképzelt világ. Koltay Gergely
4. Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. Edda
5. Szeretném, ha egyszer én lennék a nap, Világosságot hoznék, újra látna minden vak, Felmelegíteném az átfagyott, kihûlt testeket, Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. Szeretném, ha egyszer madár lehetnék, Ha lenne két szárnyam és repülhetnék, Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én, Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég.
6. Ki gyenge itt, és ott erős, Ki néha gyáva, néha hős, Ki jobbra rossz és balra jó, Ki szájra méz és sebre só, Ki plusz és mínusz, lágy s kemény, Ki most lemondás, majd remény, Ki élni vágyik s halni kész: Embernek csakis az egész. Gábor Andor
7. Ez a kettősség is szerelem: fáj, hogy fáradt vagyok, és örülsz, hogy miattad nem pihenek. És én is így vagyok, talán csak nagyobb méretekben: fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem, és örülök, hogy téged szerethetlek.
8. Néha kinézek az ablakon, és hosszan szemlélem a csillagokat. Ilyenkor egy idő múlva azt gondolom, hogy a dolgoknak talán nem is az az igazi értelmük, amit mi tulajdonítunk nekik. Engem nem érdekel, milyen távolságra van tőlem a Nap meg a Hold. Nekem az teljesen mindegy. Beérem annyival, hogy láthatom és szerethetem őket. És ilyenkor az a különös érzés fog el, hogy nevetni van kedvem, amikor mások sírnak, és sírni mikor nevetnek!
9. Mennyivel könnyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet. Piramis
10. Sokszor gondolom, milyen különös ez a világ. Szívből reméljük, hogy viszontlátunk valakit, sőt egészen biztosak vagyunk benne. Aztán múlik az idő, és micsoda meglepetés, amikor egyszerre bekövetkezik! Agatha Christie