Ki a mát csak arra használja, hogy a holnap s tegnapról gondolkozzék, s kinek jelene csak emlékekből s reményekből áll, az soha megelégedve nem érezheti magát. Nincs oly boldog élet, melynek szomorú pillanatai, sőt időszakai ne volnának; s ki nem tud vagy nem akar felejteni, s a jelen szûk lapjain egész múltjának szomorú történetét följegyezve hordja, ne panaszkodjék, ha arra semmi más nem fér.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki az adott perc vagy óra örömét nem tudja fenékig üríteni, mert ahelyett, hogy a kínálkozó szépségben merülne el, a jövőtől fél vagy a múlton kesereg, az sohasem lesz maradéktalanul boldog.
2. Aki csak a jelenben él, az nem tud emlékezni. Azt nem kínozzák a múlt árnyai. Annak új minden óra, és egyszeri minden óra öröme. Aki csak a jelenben él, az nem tud a jövőről sem. Annak soha nem kell félnie.
3. Mind a múltban élünk, amit elképzelünk, legfeljebb a jövő valósága. Nem létezik jelen, senki se ragadhatja meg a mát, mert időbe kerül érte nyúlni, felfogni, hogy megfogtuk, érezni és tudni, hogy fogunk.
4. A "múlt" sok mindenre használható. Büntethetjük vele magunkat, levezethetjük, hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk. De a "múlt" rengeteg tapasztalatot rejt önmagunkról. A "múltnak", a szenvedéseknek pozitív értelme is lehet. Ha ezt megértjük, ugyanazzal a "múlttal" más emberekké válhatunk. De ehhez el kell fogadnunk, hogy nincs múlt, csak a jelen van. Vagyunk valamilyenek. És döntés kérdése, hogy másmilyenek legyünk. Szendi Gábor
5. Az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent. Robert Merle
6. Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. (...) Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed. Popper Péter
7. A múlton rágódni felesleges időpocsékolás. Sok ember aprólékosan elemzi a vele történteket, újra és újra visszatér az időben egy adott cselekményhez és próbálja megérteni, feldolgozni. Észre sem veszi, hogy a múltban ragadt, amin ráadásul már úgysem tud változtatni, míg a jelen, amely meghatározhatná és jobbá tehetné a jövőjét is, elsuhan mellette a maga lehetőségeivel és szépségeivel együtt. A múltat okolják nyomorúságos életükért, pedig ott a jelen, és majdan a jövő, mindent elölről kezdhetnének. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé nézni. Minek is kellene?! Hiszen az élet soha nem néz hátra. Csak halad előre... Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg bennünket. Hanem az, akik még a jövőben lehetünk, s mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben kik vagyunk.
8. Aki a sértődésre pazarolja az idejét, nem értékeli az életet. Aki egy sérelem kapcsán újabbakat, apróbbakat, régebbieket hoz fel, nem értékeli a jelen legszebb pillanatait. Valószínû, a jövő szépségeit sem fogja észrevenni. Vámos Robi
9. Nincs értelme állandóan a múltba tekingetni, és régmúlt napok emlékein tûnődni. De ha mégis ilyesmire adná a fejét... ne mondja ki a végeredményt, hogy ne terheljen a saját szomorúságával másokat. Wass Albert
10. Ha rossz dolgok történnek velünk, különösen gyermekkorunkban, tudni akarjuk az okát. Olyan elmélyülten keressük az értelmet a tegnapban, hogy szem elől veszítjük a mát. Pedig egyedül a jelen számít. A ma és a holnap. A tegnap elmúlt, és félre kell tennünk egészen addig, mígnem az Úr lehetővé teszi számunkra a megértést. John Gilstrap