Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom.

Kapcsolódó idézetek

1. Arcomon pír... hópuha angyalszárny érint... De mire ocsúdna megkövült lelkem - halandó valóság szaggatott árnyai - már kínbársonyt fonnak körém... S mire kóbor könnyeim fáklyái kihunynak, a végtelen üzeni: Ember! Ember maradsz. Pálnagy László
2. Arcán a fény, ajkán a pír: Nem feledem, míg el nem nyel a sír. Ahogy szemét lesüti, Pecsétjét szívembe üti. Johann Wolfgang von Goethe
3. Ennek a lánynak a teste több, mint lelkének köntöse: lelkének a kiáradása ez - isteni lényének tiszta, szépséges kikristályosodása. Jack London
4. Tükörrel az arcunkat, mûalkotásokkal a lelkünket látjuk. George Bernard Shaw
5. Mint vászont a festék, mint szemeim a fényt, mint a testet az árnyék. Úgy szeretlek.
6. Arcom elé vonom az estét, célpontom a csillagod. Ömlik rám a szürke festék, vagyok, aki nem vagyok.
7. Az arcomat bár bohócnak festettem ki, szemem elárult. Elis Juliana
8. A sötétségnek a szemedben több árnyalata van. És én a szemed árnyalatából ki tudom olvasni a lelkedet.
9. Élek, tündöklő robbanás az életem. S ha más égitest-tömegbe ütközöm, útjából kivetem. Juhász Ferenc
10. Mindig csodálattal néztem, ahogy a tus szétszalad a vizes akvarellpapíron. Most az arcom a papír, a fájdalom festi rá a portrét. Szentesi Éva