Kínáld föl a mûvésznek a paradicsom kertjét: ha nem leli föl benne kedves színeit és harmóniáit, úgy egy napig se bírja ki benne.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egy mûvész nem tudja megőrizni a szellemi szabadságát, akkor értelmét veszti az egész.
2. Keresd, mûvész, a magányt, mûvet foganj s befejezz; de hogy élvezd alkotásod, ahhoz társakat keress. Johann Wolfgang von Goethe
3. Mûvészetből nem lehet megélni. A mûvészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A mûvészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit. Kurt Vonnegut
4. Nem is képzeled, milyen paradicsomot varázsoltam volna körüled. A paradicsom a lelkemben volt és én minden virágát ide ültettem volna. Jó. Nem szerettél volna. Hiszen ez sem változtatott volna a dolgon. Minden úgy maradt volna, ahogy kívántad és én nyugton hagytalak volna. Úgy bántál volna velem, mintha a jó barátod volnék, mindent elbeszéltél volna, mind a ketten örültünk és mosolyogtunk volna és vidáman néztünk volna egymás szemébe. És így múlott volna el életünk. Ha pedig másba szerettél volna bele - azzal sem törődtem volna. Vele sétáltál és nevetgéltél volna, én pedig az utca túlsó felén a szememmel kísértelek volna benneteket. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
5. A jókedv az ember egyéni paradicsomkertje.
6. Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol. Liviu Rebreanu
7. Egy mûalkotás ablakot tárhat a mûvész lelkéhez.
8. A géniusznak gondtalan élet kell. Gazdagságra nincs szüksége a mûvésznek, de ne érezzen függést, fájdalmat, félelmet.
9. A mûvésznek magányosnak kell maradnia. (...) Nem csak a mûvésznek. Mindenkinek, aki nagyot akar alkotni.
10. Egy kert csak azért olyan megnyugtató, mert a növények nem tudnak szaladni. Képzeljük el, milyen lenne, ha a paradicsomaink, rózsáink vagy magnóliáink mozognának. Kénytelenek lennénk kerítést építeni, hogy magunk mellett tartsuk őket, különben megszökne tőlünk a zöld. Ehelyett elültetjük szépen a cserjéket, bokrokat, füveket, amelyek aztán életük végéig kitartanak ott. Peter Wohlleben