Királyságok és országok tisztelettel adóznak nékem, ha velem van az én kedvesem, és amikor elmegyek mellőle, az erőm és boldogságom elvész, csak a sóvárgás és a vágy lesz a hû társam örökké.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha akarással szeretlek, megnyesegetem a szárnyadat, és örökre itt maradhatsz mellettem; ha szeretlek, élvezettel figyellek, ahogy nőnek a szárnyaid, és élvezettel figyellek, ahogy repülsz. Jorge Bucay
2. A szerelem erőt ad, majd megfelezi. Egymás nélkül nem létezhetünk. (...) Ha elvesztem őt, mert elszakítják tőlem, megölik vagy elhagy, vele vész az erőm. Lényemnek azt a felét kell nélkülöznöm, amely nélkül üressé válik az is, ami megmaradt. Vavyan Fable
3. Ha meggyûlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tûzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyûlölnél engem és elûznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak. Alexandre Dumas
4. Ha az ember szeret valakit, akkor tiszteli is. A társává fogadja és biztonságban akarja tudni. Nora Roberts
5. Neked köszönök én mindent, Mi számomra öröm e földön, Édes az óra, a legkeserûbb is, Ha veled, ha melletted töltöm. Tóth Kálmán
6. Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot. Müller Péter
7. A Mulandóság országában rövid a "veled" és hosszú a "nélküled". Itt, látod, minden ideig-óráig tart. A barátság: egy kézfogás. Szemek ismerős összevillanása. És a szerelem: néhány ölelés. Találkozás - és máris búcsúzás. Az "együtt" itt egy suhanó repülés a szakadék fölött. (...) Minden mulandó. Minden valóságnak hitt tudatállapot csak álom, és eloszlik, kivéve egyet: ez a szeretet. Müller Péter
8. Ha hálát érzek és juttatok kifejezésre, azáltal értékes szövetségekre találok. Mert így az örömnek, amelyet a másik felém sugárzott, esélye van arra, hogy visszatérjen a saját szívembe.
9. Ha gond vagy bosszúság napomat árnyba vonja, s forró csókjaidat csak úgy lanyhán viszonzom én - ne gondolj semmi rosszra, ne kételkedj s ne haragudj! (...) Nem hagylak cserben én, de ha te elhagysz engem, vád csap rád, magány, rettenet, s belátod: csúf a sors, s becsülni kezded csendben fanyar, hûvös szerelmemet. Jakov Petrovics Polonszkij
10. Itt áll a sors, a jó és a rossz oldalával, a napossal és az árnyékossal, azzal a nekem juttatott férfihûséggel, amelyben jogom van hinni, de társam ezer hûtlensége, csalása, ámítása, önámítása és kevés szeretni tudása terhével. Tudom, hogy ha szemben állok vele, ha szólok hozzá, a szavam elér a szívéig. Hogy velem akkor kivételesen őszinte. (...) De amint egy lépést eltávolodok tőle, mi lesz a hûségből, az őszinteségből? Milyen módon lázad fel a kötöttség ellen, amely most hozzám fûzi? Dénes Zsófia