Kire világít arcod csipkebokra? S ha látnálak is, mi maradt belőled, s belőlem mi? És abból, hogy szerettél? Csak a szavak, s a szégyen íze főleg. A lélek előbb rothad el a testnél.

Kapcsolódó idézetek

1. Ó, jaj annak, aki csak testet, alakot, látszatot szeretett! A halál megfosztja mindettől. Igyekezzetek lelket szeretni: azt majd újra megtaláljátok. Victor Hugo
2. Nemcsak az arcodat vetted tőlem el, nemcsak a testedet, a szavadat, a szemedet, az elképzelt öleléseket, nemcsak testünk közös melegét. Hanem mások arcát is, mások testét, szavát, szemét, mindent elvettél, hiába szorítottam annyi meztelen testet, minden élvezet magába halt.
3. Mint ahogy azt látjuk, hogy a víz s más nedv, ha edénye Széttörik, elfolyik és lassanként szerteszivárog, És szétfoszlik a köd meg a füst is a híg levegőben, Hidd el, hogy lelkünk is szétfolyik, és hamarabb vész El, s gyorsabban változik ismét őselemekké, Mint hogy az ember testéből kiszakadva elillan. És ha a test, mely edényképpen szolgál vala néki, Nem képes megtartani többé, összetöretvén, Vagy mert megritkult, az erekből vére kifolyván, Hogy hiheted, hogy a lég meg tudná tartani egyben, Bár az a testünknél sokkal ritkább szövedékü? Titus Lucretius Carus
4. Ki emlékszik a fájdalomra, ha már elmúlt? Csak valamiféle árny marad belőle, nem is az ember lelkében, hanem a testében. A fájdalom nyomot hagy az emberen, láthatatlan, mély nyomot. Margaret Eleanor Atwood
5. Fájó, nehéz az olyan szerelem, amit nemcsak a nyers élvezet éltet: melynek kevés, ha a test meztelen, s fogasra dobva kinn marad a lélek. Váci Mihály
6. Mert rohan az idő, rátipor, recseg a tüdő, meginog a gerinc, elborul a lélek. Lerombolt szerveim sikonganak, vadulnak, érzékeim roppanva kimúlnak. Mégis imádlak, élet. Szécsi Margit
7. Apró szavak, melyek összetörik, megcsonkítják a gondolatot, nem fejeznek ki semmit. (...) Nem, az ember nem tud elmondani semmit senkinek. A pillanat kényszere mindig elvéti célját. A szavak mellétalálnak, s távolról sem közelítik meg tárgyukat. Aztán feladja az ember, a gondolat elenyészik, s óvatosak leszünk, mint a legtöbb középkorú, sunyi, ráncos szemükkel, örökké aggodalmas tekintetükkel. Mert hogy tudnák szavakkal kifejezni az ilyen testi érzéseket? Meg ott azt az ürességet? (...) Az ember a testével érez, nem a lelkével. Virginia Woolf
8. A lélek sokkal jobban fáj, mint a seb.
9. Ragyog a nap, virágok nyílnak S te nem látsz semmit már soha. Ifjú tested ahol már oszlik: Illat, se fény nem száll oda.
10. Érdekes dolog a lelki sebeknél, hogy sokkal lassabban gyógyulnak, mint a testiek. (...) Néha úgy tûnik, hogy a fájdalmunk (vagy a félelmünk) időtlen. A lélek emlékezete mélyebb és valóságosabb, mint a testé. Müller Péter