Köszönöm, Uram, hogy nem ismerjük szándékaid. Mindannyiunkat vakká tettél. Remény nélkül, élve eltemettél gigantikus csapdádba.

Kapcsolódó idézetek

1. Te egy feneketlen kút vagy, apa, ami, ha egyszer beszippant minket, akkor onnan már nem menekülhetünk. Amíg élsz, addig mi börtönben vagyunk, akármit is gondolsz, bármit is hiszel magadról. Te egy mindent elnyelő verem vagy, egy sötét, feneketlen, elátkozott kút vagy.
2. Keresztre feszítenek a saját korlátaid. Amit vakon választottál, megváltoztathatatlan, vissza nem vonható. Voltak esélyeid; nem kaptál rajtuk, az eredendő bûnben dagonyáztál, a korlátaid közé szorítva. Még azt sem vagy képes eldönteni, hogy sétálj-e egyet a szabadban: nem vagy biztos benne, menekülés-e ez is, vagy puszta felfrissülés az egész napi szobafogság után. Elvesztettél minden életörömöt. Előtted sehová sem vezető ösvények egész sora. Sylvia Plath
3. Mindnyájan kárhozottak vagyunk. A poklunk a föld, s átkunk a szörnyû, borzalmas, elviselhetetlen élet. Kosztolányi Dezső
4. Villámsújtott vagyok. Elveszítettem a tájékozódóképességemet. Belefulladtam a szemedbe.
5. A tudatlanság vakká tesz. Ó, nyomorult halandó, nyisd ki a szemed! Leonardo da Vinci
6. Uram, mindannyian gyengék vagyunk; csak ezt gyakran nehezünkre esik bevallani. Segítséged, kegyelmed nélkül nincs semmink. Tedd, hogy ezt megszívleljük!
7. Mert minden fájni fog, amit nem adtam, és minden szó, mely kimondatlan maradt. (...) s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson, mert a szívedbe égettem be magam.
8. Fogom a kezed vakét a vak zuhanunk neked sincs szárnyad.
9. Mindenki így jár, ködbeburkoltan, árván, hangtalan, nem látjuk, nem értjük egymást: Dsida Jenő
10. A feje tetejére állt minden. A rossz a jó helyére telepedett, mi pedig megvakultunk, és már azt sem látjuk, mi a különbség a kettő között. Dean Ray Koontz