Különbség és ellentét nélkül nincs élet. Az élet és a világmindenség különbségekre, ellentétekre épül, mint világosság-sötétség, nappal-éjszaka, tûz-víz, férfi-nő, élet-halál. A nappal és az éjszaka ellentéte az élet állandóan ismétlődő körforgását fejezi ki. A nappalból alkonyatkor újjászületik az éjszaka, az éjszakából hajnalkor újjászületik a nappal. Az emberi élet hasonló körforgásra épül: élet-halál-újjászületés. A halál után újjászületik az ember, és új életet kezd.

Kapcsolódó idézetek

1. A dolgok csak akkor léteznek, ha az ellentétük is létezik. Ez így van a fénnyel és a sötéttel, az éjszakával és a nappallal, a nővel és a férfival, az erővel és a gyengeséggel is. Jorge Bucay
2. A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyûlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.
3. Két dolog létezik, (...) ami egyet alkot: a valóság és az árnyéka, a fény és a sötétség. Az egyensúly két oldala. Az élet a halálból keletkezik, és a halál az élet következménye. Mivel kiengesztelhetetlenül ellenségesek, folytonosan viaskodnak egymással: ők szülik egymást folyvást és folyvást. És velük együtt születik újjá minden: az almafák virága és a csillagok fénye. Az életben rejtőzködik a halál. A halál magában rejti az újjászületést. Mit ér akkor az élet halál nélkül? A változatlan, örökké tartó, végtelen élet? Mi az, ha nem maga a halál? Az elmúlás, az újjászületés nélkül! Ursula Kroeber Le Guin
4. Az élet és a világmindenség mozgásra, változásra, különbségre, ellentétre és sokszínûségre épül.
5. Az (...) emberek számára (...) az élet egy hosszú vonal, amiről azt gondolják, hogy van egy pontos kezdete és egy elég egyértelmû vége. De a létezés az élet és a halál folyamatossága és egybefonódása, egy nagy körforgás, és ennek a körforgásnak soha nincsen vége. Élet és halál - végül is a kettő lényegében ugyanaz, az idő pedig teljesen lényegtelen.
6. Az éjszakában van valami soha meg nem ismerhető titokzatosság. A sötétség segít elfedni a bûnt, mintha szándékosan támogatná a rosszat. A fény az éltető erőt jelenti, a sötét az életerő hiányát. Félünk a sötétségtől, és valóban mintha az életünket szívná el, akárcsak a téli napokban, amikor a Nap sugarai korán hátat fordítanak nekünk, magunkra hagyva minket a gondolatainkkal, félelmeinkkel, emberi nyomorúságunk és bûneink mocskában. Miközben a sötétség nem létezik, az csak a fény hiánya. De ha a fényben ott az élet, akkor a sötétségben ott van a halál. John Cure
7. A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök. Eckhart Tolle
8. Valójában szomorú tény, hogy világunk és az élet kérlelhetetlen ellentétekből áll: nappal és éjszaka, boldogulás és szenvedés, születés és halál, jó és rossz. Még csak biztosak sem vagyunk, hogy az egyik felér a másikkal, a jó a rosszal vagy az öröm a fájdalommal. Élet és világ: csatatér, mindig is így volt, nem is lesz másképp, ha pedig volna, hamarosan vége lenne a létnek. Kiegyenlített állapot sehol sem létezik. Carl Gustav Jung
9. Az élet erő, energia. Sohasem tûnik el egészen, még a halállal sem, csak átvándorol az egyik létezőből a másikba. Egy virág meghalhat, de egy tucatnyi ugyanolyan szökken szárba körülötte. Egy folyó kiszárad, a halak elpusztulnak, a Föld túlsó oldalán viszont megszületik egy bálna. Amikor egy ember meghal, például egy anya és a meg nem született gyermeke, az együttes életenergiájuk visszatér az univerzumnak arra a részére, ahol az összes élet elkezdődött, és újra szét lehet osztani. A mennyiség véges, folyamatosan mozgásban van, és változik. J. D. Barker
10. Éppen annyi nappal létezik, amennyi éjszaka, és az egyik éppolyan hosszú, mint a másik, évről évre. Még a boldog élet sem lehet híján némi sötétségnek, a "boldogság" szó is elveszítené jelentését, ha nem ellensúlyozná a szomorúság. Carl Gustav Jung