Lovatlan időkben egy szamár is elvégezheti az ökör munkáját.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. (...) Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam. Müller Péter
2. Mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár?
3. Hiányzik nekem, hogy én is hiányozzak egyvalakinek.
4. Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg! Müller Péter
5. Hatalmas kagylógyûjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad.
6. Ha az iskola az életre készít fel, akkor nem félek a haláltól.
7. Sosem hittem volna, hogy egyszer rátalálok arra, akit lelki társamnak nevezhetek. De megtaláltalak. Olyan ez, mint amikor az ember rájön, hogy mégis léteznek csodák, és az álmok mégis valóra válnak.
8. Pontosan az az ember hiányzik életemből, akinek levelet szeretnék írni. Márai Sándor
9. Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltûntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
10. Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így mûködik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az. Müller Péter
11. Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik. Márai Sándor
12. Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is megérintette a szívemet. És az mindig a tiéd lesz. Stephenie Meyer
13. Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe` lennél, És bármibe kerül vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj. Kispál és a borz
14. Bárcsak olyan lenne az életem, mint egy film! Soha nem lenne gond a frizurámmal, nem kéne vécére mennem, és amikor rossz passzban vagyok, egy pasi utánam fut az utcán, rögtön szerelmet vall, csókolózunk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.