Ma mindenki azt mondogatja, hogy fogadjuk el magunkat, de ez is egyfajta nyomás. Mi van, ha én nem tudom? Akkor szorongjak amiatt, hogy bezzeg más el tudja magát fogadni, én meg nem?

Kapcsolódó idézetek

1. Bírom, amikor azt mondja valaki, "fogadd el magad", tehát nagyon jó meg szép minden. De (...) amikor beleállsz, amikor vásárolsz, gyereket nevelsz, viszed a háztartást, amikor takarítasz, fölszedsz néhány kilót, és nem úgy nézel ki, ahogy azt elvárod magadtól, akkor azért sokkal nehezebb azzal szembesülni, hogy fogadd el magad. (...) Baromi könnyû úgy mondani valamit, hogy közben a ráfordított idő nem életszerû. És ezeknél a (...) nőknél ez sokszor nem életszerû, mert ez az életük, hogy konditeremről konditeremre járnak, hogy vásárolnak, ide mennek, oda mennek. "Fogadjuk el magunkat", mikor mindenünk megvan, és semmi dolgunk. Hát, édeseim, így nagyon könnyû. Ha három gyereket nevelsz, háztartást vezetsz, főzöl, mosol, iskolába mész, leckét írsz, és felcsúszik három-négy kiló, akkor nem tudod lenyelni a dumát, hogy fogadd el magad.
2. Azt hiszem sokkal, de sokkal nagyobb nyomás az, ha mindenki istenít, és te meg rettegsz, hogy nem vagy képes megfelelni az elvárásoknak, hogy valójában nem is vagy olyan szép és jó, mint amilyennek mások hisznek. Mindent elkövetsz azért, hogy ne derüljön ki, te is csak egy ember vagy valójában. (...) Annyira félsz a kudarctól, hogy ezt még csak be sem vallod, inkább azt mondod, ez mégsem a te asztalod, és otthagyod az egészet, így hivatkozhatsz arra, hogy igazából meg sem próbáltad.
3. Mindenkinek vannak lelki gondjai, csak van, aki jobban tudja leplezni őket. Egyesek nem akarnak beszélni a nehézségeikről. Mások úgy vélik, nekik nincsenek is ilyen problémáik, csak sodródnak előre az életben. De szerintem manapság, amikor ennyi minden történik körülöttünk, (...) nagyon nehéz szorongás nélkül egyáltalán átvészelni a mindennapokat. Jacksepticeye
4. A kényszert legalább jól ismerjük. Megszokott dolog - kényelmetlen, de otthonos. A szabadság? Ajjaj! A szabadság újdonság, és mi minden ismeretlentől félünk. Miután nemzedékeken keresztül azt tanították, hogy kötelességeink és szokásaink vannak, nehéz elfogadni, ha valaki választás révén akar cselekedni, vagy szívének ösztönzésére. Márpedig ez életbevágóan fontos volna!
5. Gyakran megesik, hogy amire nem szánjuk el magunkat, azt egy külső nyomás, körülmény, helyzet fogja megtenni. Helyettünk. Velünk. Csitáry-Hock Tamás
6. Nem érzem jól magam, ha valamire nemet mondok, de tudom, hogy nem szabad mindent elvállalni. (...) Néha nehéz, de sokszor jobb várni a megfelelő lehetőségre, mint beleugrani dolgokba. Dobó Kata
7. Nemet mondani nem mindig magától értetődő. Ha nem felelünk meg annak, amit kérnek tőlünk, az rossz érzéssel, ítélkezéssel vagy bûntudattal tölthet el, ami tovább növeli a stresszt: úgy érezzük, az sem jó, ha csináljuk, de az sem, ha nem. De nemet mondani meg lehet tanulni.
8. - Mintha manapság többen lennének, akik, ha nem is depressziósak, de boldogtalanok. Egyetértesz? - Nem biztos, hogy így van. Inkább, mintha több lehetőség kínálkozna arra, hogy az ember reflektáljon a szomorúságára, meg arra, hogy tökéletlennek, alkalmatlannak érzi magát. És nyomás is nehezedik ránk, hogy legyünk folyton boldogok. Ami képtelenség.
9. A legtöbbször azért bántják az embert, mert nem ismerik. Lusták megismerni. Vagy egyszerûen nem értik. Vagy értik, de nem fogadják el. És tudod, ha valaki nem fogad el valakit, az igazából saját magát nem fogadja el. Vámos Robi
10. Nem dönthetünk, elfogadjuk-e az életünket. Nincs választásunk. Ránk kényszerítik. De mi dönthetünk, hogyan éljük. Vagy hogyan nem. Ez is egy választás.