Ugrás a tartalomra
Bírom, amikor azt mondja valaki, "fogadd el magad", tehát nagyon jó meg szép minden. De (...) amikor beleállsz, amikor vásárolsz, gyereket nevelsz, viszed a háztartást, amikor takarítasz, fölszedsz néhány kilót, és nem úgy nézel ki, ahogy azt elvárod magadtól, akkor azért sokkal nehezebb azzal szembesülni, hogy fogadd el magad. (...) Baromi könnyû úgy mondani valamit, hogy közben a ráfordított idő nem életszerû. És ezeknél a (...) nőknél ez sokszor nem életszerû, mert ez az életük, hogy konditeremről konditeremre járnak, hogy vásárolnak, ide mennek, oda mennek. "Fogadjuk el magunkat", mikor mindenünk megvan, és semmi dolgunk. Hát, édeseim, így nagyon könnyû. Ha három gyereket nevelsz, háztartást vezetsz, főzöl, mosol, iskolába mész, leckét írsz, és felcsúszik három-négy kiló, akkor nem tudod lenyelni a dumát, hogy fogadd el magad.
Kapcsolódó idézetek
-
Ma mindenki azt mondogatja, hogy fogadjuk el magunkat, de ez is egyfajta nyomás. Mi van, ha én nem tudom? Akkor szorongjak amiatt, hogy bezzeg más el tudja magát fogadni, én meg nem?
-
Elfogadni mindent úgy, ahogy van, egy gyönyörû állapot. Képzeld el, milyen lenne, ha elfogadnád magad olyannak, amilyen vagy, nem vékonyabbnak vagy magasabbnak, vagy csinosabbnak, hanem pontosan olyannak, amilyen vagy. Milyen lenne, ha elfogadnád az életed olyannak, amilyen, a munkát, a családot, a barátokat, a szexuális életet, a lehetőségeidet, az egész csomagot úgy, ahogy van? És milyen lenne, ha elfogadnád ezt az - elcseszett, zavaros, felmelegedő, némi háborúval fûszerezett, kapzsisággal teli - világot pont olyannak, amilyen?
-
Mindig mondják ezt az elfogadást. Bullshit! Magadat soha nem fogod elfogadni. Nem is kell talán, mert szerintem hazugság. Utálni kell egy picit az embernek a vékony lábát meg a furcsa vállát meg az úszógumijait, és akkor ezért kell sportolni és tenni ellene észszerû határokon belül. Amit meg kell tanulni elfogadni, az az, hogy mások nem így látnak minket. Elfogadni mások tetszését, értékelését, az igen!
Hajós András
-
Nőnek lenni gyakorlatilag megoldhatatlan feladat. (...) Elvárják tőlünk, hogy kiválóak legyünk, de valahogy sosem sikerül. Legyél sovány, de ne túl sovány. És nem mondhatod, hogy sovány akarsz lenni, csak azt, hogy egészséges. De ugyanakkor, mégis, legyél sovány. Lehet pénzed, de nem kérhetsz pénzt, mert az már gáz. Tudj főnök lenni, de ne légy túl szigorú. Légy vezető, de hagyj érvényesülni másokat is. Legyél lelkes, odaadó anya, de ne beszélj folyton a gyerekeidről. Építs magadnak karriert, de közben folyamatosan gondoskodj másokról. A férfiak viselkedését rajtad kérik számon, ami abszurd, de ha ezt szóvá teszed, akkor te vagy az, aki megint nyafog. Légy csinos a férfiak kedvéért, de ne túl csinos, mert fenyegeted más nők kapcsolatait, pedig a nő a nővel összetart. De legyél más, mint a többiek, és mindig legyél hálás. Vedd tudomásul, hogy mindig hátránnyal indulsz, és ezért is legyél hálás. Nem szabad soha megöregedned, nem lehetsz modortalan, sohasem henceghetsz. Nem lehetsz önző, nem szabad feladnod, sem elbuknod, se félned, közben mindig tudnod kell, hol a helyed. De ez így túl nehéz, túl ellentmondásos, és nem jár érte se jutalom, se köszönet. A végén meg úgyis kiderül, nem csak, hogy mindent rosszul csinálunk, de ráadásul mindenről mi tehetünk. Elegem van abból, hogy én és minden más nő a lelkét kiteszi azért, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljen.
-
Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat. Összes fájó, kedvezőtlen, nemegyszer undorító tulajdonságunkkal együtt.
Popper Péter
-
Aki szereti és elfogadja önmagát, az nem tûri, ha bántják. Hanem azt mondja, hogy jár nekem a jó, jár nekem a figyelem és a tisztelet. Az önelfogadás nem annyiból áll, hogy billegetem magam a tükör előtt, hogy "jaj, de szép vagyok, bármit felvehetek", aztán folytatok mindent ugyanúgy, mint eddig.
-
Akkor is fogadd el magad, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, mint szeretnéd. Csakúgy, mint egy kisgyermeket, aki tanul, fejlődik, hibázik, mert erről szól az életünk. Tanulunk, fejlődünk, hibázunk, de nem szabad megengedni magunknak, hogy emiatt ne szeressük azt a csodálatos embert, aki vagyunk.
Szabó Péter
-
Vannak dolgok az életben, amik félelemmel töltenek el. Ez természetes, nem? Csakhogy én ezeket a dolgokat nem fogadom el csak úgy. Mindent beleadok százszázalékosan, és addig megyek előre, ameddig bírok. Ami kell, elveszem, ami nem kell, azt nem. Én így élek. Ha valami nem jól sül el, majd akkor ott elgondolkozom, hogyan is tovább.
Murakami Haruki
-
Lehet, hogy sokkal nehezebb, és lehet, hogy nagyon sok bántáson fogsz keresztülmenni, meg fájdalmas pillanatod lesz azért, mert fel mered vállalni magad. (...) Akármennyire is nehéz, inkább egy harcokkal teli életre szeretnék visszagondolni nyolcvanévesen, ahol önmagam voltam, mintsem egy olyan gondolatra, hogy "mi lett volna, ha?", hogy besimultam ebbe a társadalmi elvárásokkal teli világba, de mi lett volna, ha esetleg megpróbálom, és esélyt adok annak, hogy fel merem vállalni magam, és bízom az önkifejezésben, és hiszem, hogy megtalálom azt a közeget és azt a helyet az életemben, ami nekem lett szánva.
-
Az elfogadás egy borzasztó nehéz folyamat. Amikor nemcsak elfogadom, hanem önmagamba befogadom az általam megélt negatívumot. Elfogadom a kiejtett szavakat. Ez az a folyamat, amikor a kimondott szó vérré válik. Brutális fájdalommal jár. Érzi a bőrén mindazt, amit eddig is sejtett, de nem akarta megélni. Ami késik hölgyek (urak), az nem múlik!
Csernus Imre