Ugrás a tartalomra
Van egy közkeletû félreértése az észlelésnek, miszerint csak csetlünk-botlunk a világban, és passzívan befogadjuk az érzékszerveink közvetítette információkat, akár egy videokamera. Valójában már jó ideje tudjuk, hogy az észlelés sokkal összetettebb vagy kreatívabb folyamat. A teremtő agy állandóan jóslatokat állít elő arról, mi fog történni, amelyek a korábbi tapasztalatainkon alapulnak. Amiről azt hisszük, hogy látjuk vagy halljuk, az nemcsak az érzékszerveinktől kapott információkból származik, hanem ebből a teremtő, jósló folyamatból is. (...) Amikor nagyobb az észlelési bizonytalanság, amikor több zaj van a rendszerben, akkor jobban függünk az előzetes hiteinktől, hogy kiegyenlítsük a bizonytalanságot. (...) A hallucinációk és téveszmék történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk, hogy jobban előrejelezhessük, mi vár ránk legközelebb.
Kapcsolódó idézetek
-
Az észlelés elsősorban nem a külvilágból érkező jelektől függ, hanem sokkal inkább az ellenkező irányba tartó észlelési előfeltételezésektől. Nem csak passzívan érzékeljük a világot, hanem aktívan teremtjük. Az általunk megtapasztalt világ sokkal inkább belülről kifelé keletkezik, mintsem kívülről befelé.
Anil Seth
-
Ha a hallucináció egyfajta irányítás nélküli észlelés, akkor az észlelés itt és most szintén egyfajta hallucináció, de irányított hallucináció, melyben az agy előfeltételezéseit a külvilágból eredő érzékszervi információk alakítják ki. Valójában mindannyian mindig hallucinálunk, ebben a pillanatban is. Csak éppen amikor egyetértünk a hallucinációinkban, akkor azt valóságnak nevezzük.
Anil Seth
-
Képzeljék magukat egy agy helyébe. Be vannak zárva egy csontos koponyába, megpróbálják kitalálni, mi folyik a külvilágban. Bent nincs semmi fény, nincs semmi hang. Csakis elektromos impulzusokra hagyatkozhatnak, amik csak közvetve kapcsolódnak a világ dolgaihoz, legyenek azok bármik. Az észlelés - annak kitalálása, hogy mi van ott - szükségszerûen tájékozódás útján történő találgatás, melynek során az agy kombinálja a befutó érzékszervi jeleket korábbi elvárásaival, meggyőződéseivel arról, hogy milyen a világ. Így feltételezi legjobb tudása szerint, hogy mi okozta azokat a jeleket. Az agy nem hall hangot és nem lát fényt. Amit észlelünk, az agyunk legjobb feltételezése arról, mi van a külvilágban.
Anil Seth
-
Az épp velünk történő érzelmeket valójában mi magunk hozzuk létre. Nem vagyunk agyunk ősi részeibe égetett rejtélyes áramkörök szeszélyeire bízva. Sokkal több hatalmunk van érzelmeink fölött, mint hinnénk. Nem állítom, hogy elég egy csettintés, és úgy váltogathatjuk érzelmeinket, akár a ruhadarabjainkat, de agyunk úgy van huzalozva, hogy ha az agy érzelemkeltéshez használt alkotóelemeit kicseréljük, akkor teljes érzelmi életünket átalakíthatjuk. Ha tehát már ma kicseréljük ezeket másra, akkor azt tanítjuk meg agyunknak, hogy holnaptól már másképp jósoljon. Ezt én úgy hívom, hogy saját tapasztalataink építészei lehetünk.
-
Amit tapasztalunk, az legtöbbször egy nagy, összefüggő massza. Amikor azonban elkezdünk figyelni, rájövünk, hogy az észlelésünk többrétegû: belső és külső tapasztalásokból áll, és ezeken belül is többfelé ágazik. Belső tapasztalásunk gondolatokból, érzésekből és fizikai érzetekből áll; külső tapasztalásunk a környezetből, saját és mások viselkedéséből, tetteiből tevődik össze. Mindezek egyenként és egyszerre keletkeznek, kölcsönhatásban állnak, és hatnak egymásra.
-
Magunkba nézve azt találjuk, hogy a szubjektív élmény szorosan összefügg az észleléssel és az irányítással - azzal, hogy amit érzékelünk, abból kitaláljuk, mit tegyünk. De miért éppen ehhez kapcsolódik a tudatos élmény? Miért nem valami máshoz? Miért nem a test alapritmusaihoz, vagy a sejtosztódáshoz, vagy magához az élet mûködéséhez? Egyesek szerint ezek is a részei, csak kevésbé vesszük észre őket. Én inkább úgy gondolom, hogy a tudatos tapasztalat nem egyszerûen abból születik, hogy a rendszer mûködik, hanem abból, hogy rögzíti azt, ami számít. Ezek az ingerek érkezhetnek kívülről és belülről is, a lényeg, hogy azért követjük őket, mert jelentőségük van, és választ kívánnak. A tudatosságnak tehát funkciója van, nem pusztán a létezés biológiai mellékterméke.
Peter Godfrey-Smith
-
Valaminek az alkotó megértése, legyen szó akár mûvészetről, akár történelemről, akár zenéről, akár természettudományról, nem tisztán értelmi folyamat, hanem érzéki és érzelmi is. A mélyreható felismerést - minden területen - rendszerint intenzív testi és lelki érzések kísérik, melyek gyakran akusztikai, kinesztéziai vagy vizuális formát öltenek. Ezeket az érzéseket nem lehet elválasztani magának a felfedezésnek a folyamatától. Az értelem nem tud a teljes személyiség elkötelezett részvétele nélkül mûködni, és a tudomány igazán az érzékeny, érzelemgazdag emberi elme talaján virágozhat ki.
-
A világ képei nem automatikusan, hanem szelektíven hatolnak belénk. Nem látunk, hanem keresünk, kutatunk valamit, tapogatózunk valami után. Nem a világ összes hangjait halljuk, hanem hallgatódzunk.
Fritz Perls
-
Miközben érzékszerveink a valóság számos vonatkozását nem ismerik fel, elménk segítségével meghaladhatjuk természetes korlátainkat. Az érzékelés kapuinak tágítása nagyszerû, folyamatos kaland.
Frank Wilczek
-
Szemünk nemcsak lát, de teremt is. Úgy mûködik, mint egy vetítőgép: vágyainkat, vétkeinket, rögeszméinket, elfojtott indulatainkat, de szerelmünket s eszményeinket is rávetítjük a külvilágra, s azt hisszük, hogy az olyan is.
Müller Péter