Ugrás a tartalomra
Majd` minden 16-17 éves sráccal előfordul, hogy rossz döntést hoz, tönkretesznek valamit. Idétlenkednek az órán. Megbántanak valakit. Részegen jelennek meg a szalagavatón. Erre behívatják őket az igazgatóhoz. (...) Elveszik tőlük a kocsijukat vagy szobafogságot kapnak. De vannak olyan srácok, akik ha rossz döntést hoznak, annak az eredménye: egy lelőtt kölyök a parkolóban.
Kapcsolódó idézetek
-
Manapság a fiatal fickók mind egyformák: se kurázsi, se kitartás. Nem tudok mihez kezdeni a fiatalokkal, és ők (...) nem tudnak mihez kezdeni velem. Lehet, hogy igazuk van. Némelyiket hallgatva az embernek az az érzése támad, hogy senkinek nincs joga túlélni a hatvanadik évét. Viselkedésük töprengésre késztet: vajon néhányan nem tették-e el láb alól idősebb rokonaikat.
Agatha Christie
-
Az iskolásgyerekek gyakran híján vannak a türelemnek, például kinevetik a tanáraikat, csupán amiatt, mert valami idejétmúlt holmit viselnek, amelyet az osztály komikusnak tart, és ha véget ért a tisztelettudás, elszabadul az ördög. És ha éppenséggel valamelyik társuk üt el némileg a többitől, akár a bőre színe vagy hajszíne miatt vagy amiatt, ahogy beszél vagy eszik, könnyen válik áldozattá; vérig kínozzák, és neki el kell tûrnie. Holott bizonyára nem mindegyik osztálytársa kiváltképpen kegyetlen vagy szívtelen, de senki nem akar tréfarontó lenni, s így az osztály zöme többé-kevésbé részt vesz a gyötrésben; ordítoznak, mert a többiek is ordítanak - amíg már szinte magukra sem ismernek. Sajnos, a felnőttek sem viselkednek jobban. Kiváltképpen, ha nincs más elfoglaltságuk, és rosszul megy a dolguk - vagy ha csupán azt hiszik, hogy rosszul megy - összeverődnek valódi vagy vélt sorstársaikkal, ütemes lépésekben vonulnak végig az utcákon, kórusban ismételgetik a legostobább jelszavakat, és ráadásul közben ugyancsak kiválónak érzik magukat.
Ernst Hans Gombrich
-
A fiatalokat féken kell tartani, meg kell akadályozni, hogy romlott jellemük gyengesége valamiféle szerencsétlenséget okozzon. Ha nem lépünk közbe a lehető legkeményebben, az ifjak képesek pillanatok alatt romba dönteni a szülők nehéz munkával összekovácsolt terveit.
-
A fiúk úgy élik az életet, hogy visszanéznek apáikéra. Utol akarják érni, lehagyni őket... vagy talán azt gondolják, nem akarnak olyanok lenni, mint ők. Jó vagy rossz, az apa irányjelző az életükben.
-
Amikor kisfiú vagy, és katonázol - akár játék katonákkal, akár bandába tömörülve - , az még természetes. Nem lógsz ki a sorból, hisz a többi fiú is szeret katonásdit játszani. Ilyenkor kéne őket besorozni, nem tizenhat évesen, aztán tizennyolc évesen elvinni, amikor már nem akarnak katonának állni, mint az én időmben.
Temesi Ferenc
-
Bárcsak ne is élne az ember a tizedik meg a huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet se mívelnek, mint fölbökik a lyányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg verekszenek.
William Shakespeare
-
Egy kölyökkutya, ha néhányszor az orrára koppintanak, félénkké válik; néhány elutasítás egy fiút is megfélemlít, és visszahúzódásra késztet. De amíg a kölyökkutya duzzogva eloson, aztán hátán hemperegve visszahízelgi magát az emberek szeretetébe, egy kisfiú nemegyszer eltitkolja sértődöttségét, közönybe burkolja, vagy dacosan viseli el. És ha egy fiú egyszer-kétszer kosarat kapott, már ott is megtalálja, ahol nyoma sincs, vagy - ami még rosszabb - kikényszeríti az emberekből a fricskát egyszerûen azáltal, hogy számít rá és várja.
John Steinbeck
-
Ha egy srác azt hiszi, hogy nem tett semmi rosszat, akkor tuti, hogy valami rosszat csinált.
-
Minden fiú így gondolkodik! Azt hiszik, hogy bármilyen helyzetből kivághatják magukat a megfelelő szavakkal, és mindig azt akarják, amit nem kaphatnak meg. Ez beléjük van kódolva. (...) Ez a pasi egyszeregy.
Nicholas Sparks
-
A gyerek gátlás nélkül váltja tettre a vágyait. Ha megharagszik a macskájára, azt mondja: "Megöllek", és fejbe vágja kalapáccsal - aztán majd a szíve szakad meg bánatában, hogy a macska nem támad fel! Sokszor megesik, hogy a nagyobb gyerek kiveszi csecsemő testvérét a gyerekkocsiból, és meg akarja fojtani, mert az áll a figyelem központjában, vagy mert nem hagyja őt békében játszani. A gyerek már kiskorában tudja, hogy ezt "nem szabad" - vagyis, hogy büntetést kap érte. Később már érzi is, hogy rosszat csinál. De az a gyanúm, hogy némelyek erkölcsileg éretlenek maradnak.
Agatha Christie