Amikor kisfiú vagy, és katonázol - akár játék katonákkal, akár bandába tömörülve - , az még természetes. Nem lógsz ki a sorból, hisz a többi fiú is szeret katonásdit játszani. Ilyenkor kéne őket besorozni, nem tizenhat évesen, aztán tizennyolc évesen elvinni, amikor már nem akarnak katonának állni, mint az én időmben.

Kapcsolódó idézetek

1. Bizonyos agyi struktúrák és funkciók (...) nagyon későn érnek be, és az agyunk, ellentétben a törvényhozók elképzeléseivel, 18 éves korunkban még korántsem "felnőtt". Többek között ezért sem felelősségteljes dolog 18 éves katonákat háborús területekre vezényelni. Dick Swaab
2. Amikor húszéves az ember, könnyen veszi az ölést is, a halált is, sőt az egész életet játékként fogja fel, amit, ha úgy alakul, újra lehet kezdeni. Nem véletlen, hogy a világ valamennyi hadseregét az iskolapadból éppen csak kikerült fiatalokkal töltik fel. Dmitry Glukhovsky
3. Tudod, mit kéne? Olyan huszonöt éves korig eljutni, és megállni abban az életkorban. Ott már minden oké, jönnek a csajok, nem vagy már taknyos, de még tata sem, senki sem szólhat rád, ha van pénzed, oda mész, ahová akarsz. Nem fáj semmid, nincs semmi bajod. De az a baj, hogy nem lehet megmaradni egyetlen életkorban sem. Valamiért ez az idő folyamatosan telik. Hartay Csaba
4. Már maga az elgondolás, hogy a kötelező sorkatonaság bármire is megoldás lehet, teljességgel elhibázott. Mert épp a "rossz" emberekből csinál katonát: azokból, akiket egyáltalán nem érdekel a dolog, akiknek semmi tehetségük hozzá, és akiknek van olyasmi az életükben, amit sokkal fontosabbnak tartanak. Steven D. Levitt
5. Az ifjúság azzal kezdi, hogy szeretné, ha megvédené valaki. Aztán a férfikor előideje következik, mikor támadni kezdünk. De igazán férfi csak később, sokkal később lesz az ember: mikor már nem akarja, hogy megvédjék, támadni sem akar már, s minden becsvágya annyi, hogy feltûnés nélkül megvédhessen valakit vagy valamit. Márai Sándor
6. Aki örömmel tekint vissza a 14 és 18 év közötti korára, abban nem bízom. Aki szeret tizenéves lenni, azzal valami nagy baj van. (...) A kamaszkor egy nehéz időszak, ami sokszor felér egy rémálommal. Stephen King
7. Tizenegy éves koruk körül a gyerekek - normális és szükséges módon - kezdenek eltávolodni a szüleiktől. Amint elindulnak a felnőtté válás hosszú útján, az első és legfontosabb dolog, amit tesznek, hogy fokozatosan kialakítják a saját identitásukat. Egyszerûen fogalmazva ez azt jelenti, hogy rájönnek, kik is ők tőled függetlenül. Michelle Icard
8. Van valami, ami már gyermekkorban is látszik. És ez dönti el, hogy mitől leszel bandavezér (...). Hogy van benned valami plusz. Igaz ez a kaszkadőröknél, de igaz volt a kamaszkori bandákban is. Ki mer fölmászni, ki mer leugrani, odaállni a nagyobbak elé, ki meri átúszni a Dunát? Piroch Gábor
9. - Próbálom eldönteni, mi leszek, ha nagy leszek. Ami nem kellemes harmincévesen. - Nem számít, hány éves vagy, amikor rájössz. Az a fontos, hogy előbb gyere rá, mint hogy valaki megmondja, mi legyél, és aztán tévedjen. John Scalzi
10. A gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod, bárcsak felnőtt lennél, aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra. Úgyhogy ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem! Csak tedd, amit jónak látsz!