Manapság elvárják egy újságírótól, hogy állást foglaljon. De az én munkám nem ez. Nehéz középen állni, de hiszek benne, hogy az elzárkózás sokkal pusztítóbb.

Kapcsolódó idézetek

1. Azért akartam újságíró lenni, mert fel akartam hangosítani olyan emberek hangját, akiknek nincs hangjuk, és számon akartam kérni olyanokat, akik nem törődnek azokkal, akikkel kellene. Ez az a fajta őrkutya szerep, ami a médiának hagyományosan a feladata volt, vagy lenne, vagy kellene hogy legyen.
2. Sokkolódni akarnak az emberek, és ezt ki is elégíti a média. Ebben van globális szinten is egy nagyon intenzív particionálódás, hogy egyszerûen szakadnak ketté az emberek. Ezeket nagyon sokszor családokon belül, barátságokon belül, közösségeken belül lehet látni, hogy egyszerûen szakítja szét az embereket az eltúlzott hisztéria meg világnézet. Én visszautasítom azt, hogy ez létezik. Én nem gondolom, hogy fekete-fehér minden, vagy minden mindennek az ellenpólusa, pontosan azért, mert dolgoztam a médiában, és tudom, hogy nagyon könnyen meg lehet rajzolni egy portrét fordítva is, vagy el lehet mesélni egy történetet úgy, hogy a szöges ellentétét fogod róla hinni. Ez borzasztó veszélyes, és óriási felelőssége van a médiának ebben.
3. Sokkal nehezebb megérteni, mint lesöpörni valakit az asztalról, lehülyézni, vagy ha valaki kiáll, őszinte, akkor megítélni, mert nagyon sokan azt szeretnék látni és hallani, amit ők gondolnak a világról. Ha nem azt látják, azonnal lezárnak. Hadas Krisztina
4. Kíváncsi ember vagyok. Aki újságíró létére nem az, alkalmatlan erre a pályára.
5. A riporter élete egészen más, mint a képernyő mögött ülő újságíróé. Felkeresni a helyszínt, saját nyomozást folytatni, menni az orrod után nem mindig hajaz a szó szoros értelmében vett újságírásra. Veszélyes mesterség, amely megköveteli, hogy az érzelmeid és a feldolgozni kívánt téma tárgyilagos megfigyeléséhez szükséges távolságtartás között egyensúlyozz. Van úgy, hogy az egész egyáltalán nem érint meg. Máskor előfordul, hogy belőled is ott marad egy darabka.
6. Az újságírói és a jogvédői lét sokban hasonlít: olyan falaknak kell nekirontanunk újra és újra, amik lehet, hogy csak a századik nekifutásra dőlnek le. Következetesen és folyamatosan ostromolni ezeket a falakat kemény munka, de egyben nagy szabadság is: szabadon kimondhatjuk és leírhatjuk a gondolatainkat, és az lehet a mindennapi foglalkozásunk, hogy a hatalmat kritizáljuk anélkül, hogy retorziótól kellene tartanunk. Ez a lehetőség keveseknek adatik meg, akinek mégis, annak kötelessége élni is vele mindig, minden körülmények között. Ha a kevés szerencsés nem így tesz, akkor tényleg felesleges erőltetnünk ezt a demokrácia dolgot.
7. Az újságíró is lehet tisztességes, csak neki nehezebb.
8. Ma az emberek azt várják el, ha valaki gyászol, azt mutassa a külvilág felé. Járjon feketében, zárkózzon be évekig, a szomszéd lássa őt kisírt szemekkel. De a gyász nem egy produkció, amit meg kell mutatni. A gyász egyedül az enyém. Az én döntésem, hogyan élem meg, és sikerül-e túljutnom rajta.
9. A bátor kiállás nem a győzelemre megy ki. Egy olyan világban, ahol a hiány és a szégyen dominál, a félelem az ember természetévé vált, a sebezhetőség felforgató dolognak hat. Kellemetlenül érinti az embereket. Néha egy kicsit veszélyes is. És vitathatatlan: azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hatalmas kockázatot vállalunk, azt, hogy esetleg megbánthatnak minket. De (...) semmi sem olyan kellemetlen, veszélyes, vagy bántó, mint az, ha az életemet egy kívülálló szemével nézem, és csak álmodozom arról, hogy milyen is lenne, ha bátran előlépnék, és a többiek tudomására hoznám, hogy én mit szeretnék. Brené Brown
10. Én kívülről nagyon nyitottnak látszom, de a valóságban konokul zárkózott vagyok. (...) Amikor elfedem a valódi érzéseimet, az nem szerepjátszás, hanem védekezés. Magamat védem. Csonka András