Már jártam ott (...) a tejjel-mézzel folyó Kánaánban. Csodás étkek mind azt várják, hogy a vándor jóllakjon. Sült kacsák és libák járják a táncukat az utakon. Nyárson forgó húsos sertés pironkodik a tûz felett. Ó, ó, álmodban a legfőbb kérdés, hol leled meg e helyet.

Kapcsolódó idézetek

1. Tortából vannak a házak, cukorka a sín, az út. Csokiból a fellegvárak és marcipán is bőven jut. Csodás, csodás illat minden lépés, lágyan omlós perecek (...), álmodban a legfőbb kérdés, hol leled meg e helyet.
2. Csodára várunk: hogy csak úgy a szánkba repüljön a sült galamb. Hogy megkapjunk mindent, anélkül hogy kimásznánk a kemencesutból. Hogy a kemencében magától süljön a palacsinta, az aranyhal meg teljesítse, amit csak kívánunk. Ide nekem a szépséges királylányt! És repíts egy másik birodalomba, oda, ahol tejtől és méztől duzzadnak a folyók. Álmodozók vagyunk! A lelkünk küszködik, a dolog meg alig megy előre, mert ahhoz már nincs bennünk elég szusz. Szvetlana Alekszijevics
3. Mintha hájjal kenegettek volna... De miért jó az, ha az embert hájjal kenegetik? Miféle hájról van szó tulajdonképpen, s melyik részén kenegetik azt, aki ettől olyan pompásan érzi magát? S ha már itt tartunk: minden hájjal megkent lesz-e az, akit hájjal kenegetnek? S még tovább: miért olyan nagy öröm az, ha valakit tejben-vajban fürösztenek? Fürdés után a tejet még csak leöblíti a szerencsétlen magáról, de ugyancsak sokat vesződhet, amíg a vajat is lekaparja... S végül: óvjon meg az ég attól, hogy hazám tejjel-mézzel folyó Kánaán legyen, mert a tejbe belefulladni semmi kedvem, köldökig gázolni a mézben - ennél is ismerek jobb időtöltést.
4. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! Petőfi Sándor
5. Elindultam magam keresve apám-anyám rég engedett. Már kisfiúként vágytam az útra, hívtak folyók, nagy tengerek. Vándoroltam, s nem vettem észre a sok csodát magam mögött. Húsom igézte az élet méze, s táncra hívtam az ördögöt.
6. Aludj, aludj és álmodd, hogy egy napon a messzeségbe hívlak, halat fogni a tóban, fürge gyíkot a tarlón, a sárban pedig békát. Aludj, aludj és álmodd postakocsik futását, aludj, aludj és álmodd sugárszárnyú lovaknak gyönyörû röpülését.
7. Pástétomok! Ti vagytok egyetlen szenvedélyem, Ha megpillantalak, gyorsabban jár a vérem. S ó, hogy dobog szivem, mily izgatott ütemre, Ha illatos kunáfa s vaj, méz a tálca terhe!
8. Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni. Wass Albert
9. Az utazónak meg kell kérdenie: "Jó úton járok?" Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás.
10. Az élet útján sok útonálló ólálkodik: hol szárazság, fakadó víz. Hol fagy, hol tûzveszedelem. Tömörkény István