Tortából vannak a házak, cukorka a sín, az út. Csokiból a fellegvárak és marcipán is bőven jut. Csodás, csodás illat minden lépés, lágyan omlós perecek (...), álmodban a legfőbb kérdés, hol leled meg e helyet.

Kapcsolódó idézetek

1. A napkorong felbukkan a messzeségben, és a fénysugarak követhetetlen gyorsasággal végigbukfenceznek az óceán fodrain, hogy egyetlen szeszélyes ugrással az ablakomban teremjenek, és elvakítsák álmos tekintetem. (...) Olyan ez, mintha az álmaim véletlenül átcsúsztak volna velem a valóságba, ott keringenének körülöttem, a szempilláim, az ajkam simogatnák, hívnának a túlsó partra. Álom és valóság között lebegve szárnyaira emel ez az édes áramlat - elhiszem egy pillanatra, hogy valahol, túl a tengereken, tényleg létezik az az álomvilág. Én tudom. Én már jártam ott. Gaál Viktor
2. Pontosan olyan vagy, mint álmomban, csak eltakar a ruhád, és nem szeretsz többé, nem hullik többé, ahogy régen, percre perc, mint a porcukor, én mégis érzem az időn a karamellillatot. Horváth László Imre
3. Már jártam ott (...) a tejjel-mézzel folyó Kánaánban. Csodás étkek mind azt várják, hogy a vándor jóllakjon. Sült kacsák és libák járják a táncukat az utakon. Nyárson forgó húsos sertés pironkodik a tûz felett. Ó, ó, álmodban a legfőbb kérdés, hol leled meg e helyet.
4. Csodára várunk: hogy csak úgy a szánkba repüljön a sült galamb. Hogy megkapjunk mindent, anélkül hogy kimásznánk a kemencesutból. Hogy a kemencében magától süljön a palacsinta, az aranyhal meg teljesítse, amit csak kívánunk. Ide nekem a szépséges királylányt! És repíts egy másik birodalomba, oda, ahol tejtől és méztől duzzadnak a folyók. Álmodozók vagyunk! A lelkünk küszködik, a dolog meg alig megy előre, mert ahhoz már nincs bennünk elég szusz. Szvetlana Alekszijevics
5. Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot. Richelle Mead
6. A dolgoknak egyszer csak végük szakad. Mindennap, minden éjjel, télen, nyáron, a csókoknak, a szerelemnek. A bor is elfogy vacsora közben, a tányérok a mosogatóból, a benzin, akkor is, ha teletankoltál, a tûzifa, az élelem. Véget érnek a kezelések, a jó könyvek, a kávészünet, a pénztár előtt a sor, az elbeszélés, a rémálom. A harisnyák végül a fiókba kerülnek, a ruhák a szekrénybe. A bûnösök a börtönbe. Az iskola csengőszóval ér véget. Befejeződik a háború, a járvány, a vizsgaidőszak, a zene, ha felemeled a kezed a billentyûkről. Elfogy a cukor. Minden véget ér. Egy nap a világ is, talán.
7. Rólad álmodom. (...) Minden nap kísértesz. Az illatod, a hangod, a szemed, az ajkad. J. R. Ward
8. Botlik az úton a lépni akarás, párnák között az álmok. Nem kell térkép, jó az irány, behunyt szemmel is látod. Road
9. Ha csókot nem álmodnék soha a leány, ha egy hajnalnak szörnyû szépsége nem lopná ajkára a legédesebb csókot, nem vágyakoznék egyikőtök sem a valóság csókjai után, s mindnyájatok forrónak, kábítónak érezné azokat a szerelmes csókokat, amelyeket a nappal világossága ad ajkaitokra. De az álmodott csók marad az igazi, annak mézédessége tesz keserûvé annyi mást, annak tüze tesz hideggé oly sokat: az álom csókjából születnek a vágyak, az ad szárnyat a léleknek, hogy fönn repüljön az édes érzések szép országában, mialatt a valóság lenn csúszik a föld porában, miként a vakondok.
10. Gyerekkorom óta kincseket keresek. Kezdetben csigaházakat, színes üvegdarabokat találtam, innen már csak egy ugrás volt a szavakig. Mindegy, hogy (...) éppen egy sötét alagútba, egy lagunába vagy egy pókhálós pincébe kell bújnom, hogy megtaláljam az igazi szót vagy mondatot, mert amikor megvan, az semmi máshoz nem hasonlítható öröm. Molnár Krisztina Rita