Már nem mondhattam semmit, és nem is tehettem semmit (...). Azzal sem tudok jóvátenni semmit, ha elevenen mellé temettetem magam.

Kapcsolódó idézetek

1. A holtakat nem lehet visszahozni. Még csak azt sem érti az ember, miért történnek meg dolgok. A legtöbb, amit tehetünk, az, hogy nyugalmat szerzünk az élők lelkének. James Patterson
2. A haláloddal meghalt egy részem, többé már nem vagyok teljes ember. Képtelen vagyok élni nélküled, és azt sem tudom, nélküled hogyan lehetek újra önmagam.
3. Amikor megtudtam, hogy meghalt (...), olyan jó szomorú lettem. Azt hittem, hogy ez az. Azt érzem, amit kell. Hogy átérzem a veszteséget. (...) Akkor tört rám, hogy hát ő nincs. Nem csak anyám nincsen, apám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek. És, hogy senki nem áll már köztem és a halál közt.
4. Szerettem volna még élni köztetek, de a sors másképp rendelkezett. Küzdöttem, de már nem lehet, szeretteim, Isten veletek!
5. Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyûlöltem, ha lenne eutanáziaközpont a sarkon, ma nem üveget mentem volna visszaváltani.
6. Nincs méltóságteljes halál, (...) meghalni csak egyedül lehet. A búcsú végső pillanatától csak azok remélhetnek bármit, akik maradnak. Hervé Le Tellier
7. Tovább nem ámitom magam, nincsen ki megsegítsen, nem vált meg semmi szenvedés, nem véd meg semmi isten. Pilinszky János
8. A holtakat nem lehet feltámasztani, de legalább igazságot lehet szolgáltatni nekik. Igazságot, ami az ő számukra már semmit sem jelent, de új célként állhat a gyötrődő élő előtt. Dean Ray Koontz
9. Rám nem hat a gyászbeszédek utolsó mondatának a vigasztalása, a feltámadás ígérete. Az agyban mûködő szellem és a test nem létezhet egymás nélkül. Meghalok, és még egy táskarádiót sem vihetek le magammal. Kaján Tibor
10. Elmúlik minden, és megmarad minden. Nem tudnak majd a házról, hol laktam. Nem tudnak majd a testről, amelyben éltem, és nem tudnak majd a lélekről sem, amely igazgatott engem. (...) Elfelejtenek, pedig szavak kérészeit kiabáltam és sírtam hozzájuk. (...) Elfelejtenek, és én velük maradok, mint egy titkos seb. Nem tudtak mit kezdeni velem, és én sem tudtam másképpen akarni az életet. Csak hiányozni fogok, és ez a hiány lesz az én mindenségem. Darvasi László