Meg kell bocsátani neki azt, amit az emberrel mûvelt, meg kell bocsátani neki a háborút, a tönkretett bolygót, azokat, akiket megöltek. - Ezt nem Õ csinálta. Hanem mi. És utána még kinyújtotta felénk a kezét, hogy kihúzzon bennünket a gödörből. Mi pedig a fogunkkal akaszkodtunk belé. De meg kell, hogy bocsásson nekünk. Nem tudom megbocsát-e. Én az Õ helyében nem bocsátanék meg. Az Atyaisten nem bocsát meg senkinek. Az egész Ószövetség csupa háború meg különleges hadmûvelet. Ezzel szemben Jézus mindenkinek megbocsátott.

Kapcsolódó idézetek

1. Meg kell bocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk, és bocsánatot kell kérni azoktól, akik ellen mi magunk vétkeztünk. A megbocsátás nélkül ártatlan embereket bánthatunk meg.
2. Sokszor emberileg lehetetlen megbocsátanunk annak, aki megbántott minket. Ehhez kell Isten segítsége.
3. Meg kell bocsátani egymásnak és kezet kell nyújtani a másik felé! Háttal egymásnak nem lehet a jövő felé közös lépéseket tenni!
4. Az emberek nem a lélek nagyságánál fogva bocsátanak meg, hanem mert szabadulni akarnak. A megbocsátó mindig szabadon továbbáll, az, akinek megbocsátottak, kicsivel lejjebb csúszik a pokol bugyrába. Talán ezért használja annyi vallás a megbocsátást titkos fegyverként. Patrick McGuinness
5. Lehetetlen megbocsátani annak, aki rosszat tett nekünk, ha ez a rossz lealacsonyít. Arra kell gondolnunk, hogy nem alacsonyított le, hanem fölfedte valóságos helyünket. Simone Weil
6. A megbocsátás nem mossa el a fájdalmat. Nem jelenti azt, hogy alávetjük magunkat az ellenfélnek. Nem jelenti, hogy nyalogatni kellene a sebeket osztó kezet. A megbocsátás büszke, és fölülemelkedik a kavargó érzések zûrzavarán. A megbocsátás kilépés a fényre, mintha a sérelmek feledésbe merültek volna. Mintha az, aki fájdalmat okozott nekünk, nem is tett volna semmi rosszat, mintha a sebeket osztó kéz nem zúzta volna szét a szíveket. A megbocsátás önnön ellentétét is látja a gonoszban. Benne is meghallja, amit csak ő hall: a szeretet himnuszát.
7. Az ember ma nem csak azzal a lehetőséggel rendelkezik, hogy a múlthoz hasonlóan elpusztítson más embereket. Az ember elpusztíthatja, megsemmisítheti az egész emberiséget. Ez a probléma még sohasem vetődött fel így, legfeljebb költők, próféták és látnokok felhevült fantáziájában. Ma ez - valóság. Az ember előtt új, szörnyû szakadék tátong. Az ember történelme olyan dimenziókat vesz fel, amelyekkel eddig nem rendelkezett. Ennek következtében az emberek, szervezeteik és az államok közötti kapcsolatok egész problematikája is új dimenziókat ölt. A háború olyasvalamivé válik, ami minden eddigitől különbözik. Mindenki öngyilkosságának lehetőségévé lesz, az összes emberi lényeké és az egész civilizációé. A béke pedig, amelyre mindig mint valami "jó"-ra gondoltunk, olyasvalamivé lesz, ami más is, több is: szükségszerûség, ha az ember nem akarja önmagát megsemmisíteni.
8. Aki nem tud megbocsátani másoknak, az széttöri azt a hidat, amelyen neki is át kell futnia, ha a mennybe akar jutni; mert mindenkinek szüksége van a megbocsátásra. George Herbert
9. Ha jók vagyunk, Isten igazságos, és meg fogja bocsátani minden vétkemet, meg fogja bocsátani, hogy rosszat kívántam azoknak, akik tönkre akartak tenni, hogy a fontos pillanatokban rossz döntést hoztam, és hogy ilyen ajánlatot tettem a maga falujának. Meg kell bocsátania, hiszen ő taszított engem a sötét oldalra. Ha viszont rosszak vagyunk, akkor mindent szabad, akkor soha nem hoztam rossz döntést, mert eleve kárhozatra vagyunk ítélve, és nem számít, hogyan élünk, hiszen a megváltás független a gondolatainktól és a cselekedeteinktől. Paulo Coelho
10. Õ nem büntet és nem áll bosszút, nem ítélkezik. Az Isten dolga a büntetés, az ember csak könyörületes lehet. Rejtő Jenő