Még legnagyobb ellenfeleinkkel folytatott viszálkodásunkban is illendő higgadtságunk megőrzése, a harag elfojtása, akármily méltatlan vádakat kell is hallanunk. Mert amit ingerülten teszünk, abban nem lehet következetesség, az nem nyerheti meg a jelenlevők helyeslését.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem mindig a szembenállókat kell legyőzni a magunk igazságáért. Az, aki a küzdelem hevében sem felejti ezt el, amikor sokkal inkább a harci láz és az indulat beszél az ember helyett, megérdemli, hogy bírái is félretegyék a maguk indulataikat, rövidlátó érdekeiket, és ne a hatalom szemszögéből tekintsenek rá. Ne tudják előre az ítéletét.
2. Vannak olyan történések - és veszteségek - az életben, amik rávilágítanak, mennyire értelmetlen apróságokon idegeskedni, veszekedni, egyáltalán; hosszú ideig forgatni magunkban a sok negatív gondolatot és érzést. Mindig lesz min elégedetlenkedni. És persze tenni is kell azért, amit el akarunk érni. Lehet sok minden ellen tiltakozni, küzdeni. De egy dolgot nem szabad (szerintem), hogy mindezen negatív dolgok eluralják a lelkünket, és az alkotás szeretete háttérbe szoruljon.
3. A nyílt, egyenes beszéd nem azt jelenti, hogy minden önkontroll nélkül tüstént a másik arcába vágjuk mindazt, ami első pillanatban a lelkünkbe tolul. Olykor ajánlatos a nyelvet fékezni, mérlegelni: az igazság vagy csak a puszta indulat késztet-e arra, hogy gátlás nélkül nyilvánuljunk meg. A sértő fogalmazás nem őszinteségünk, hanem bárdolatlanságunk jele. Jókai Anna
4. Nincs veszedelmesebb dolog, mintha indulatainkat és főleg a haragnak hirtelen fellobbanását nem tanultuk fékezni, mert mihelyt mi nem tudunk urai lenni az indulatosságnak, ez erőt vesz rajtunk, és fölöttünk uralkodik, úgy hogy többé nem bírunk szabad akarattal.
5. A veszekedés arra való, hogy mindketten kimondjátok, aminek el kell hangoznia. De tisztességesen kell csinálni, és nem régi sebeket felszaggatni vagy egymást hibáztatni.
6. Ha nem tudjuk megtisztítani életünket mindattól, amitől félünk, célravezetőbb, ha az aggódás helyett inkább a türelmet, az elfogadást és az egykedvûséget gyakoroljuk. Az elkerülhetetlen elleni harc csak szenvedésünket és boldogtalanságunkat táplálja.
7. Minden embert tisztelni kell, akármilyen sajnálatraméltó vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító, így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyûségnek is kell lennie, és el kell viselni őket." Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is, igazságtalanok vagyunk, másodszor, kihívjuk őket olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát. Mit tehet? Küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen. Arthur Schopenhauer
8. Ha érezzük, hogy kezdenek elhatalmasodni rajtunk a setét gondolatok, ne csüggedjünk... De ne is hadakozzunk hevesen ellenük; hisz a tapasztalat is arra int, hogy a dühödt ellenszegülés nyomán csak tovább terjengnek és burjánzanak; ellenben szertefoszlanak, elenyésznek és megsemmisülnek, ha nem veszünk róluk tudomást, és nem aggályoskodunk felettük... Ne lázadjunk hát őrült módjára a melankolikus képzelmeink ellen, mert általa csupán gyengül és sorvad a testünk, és tovább romlik a helyzet; komfortosan gyûjtsünk hát erőt, és vértezzük fel bágyatag lelkünket, mert általa elemészthetjük és eloszlathatjuk e regulázatlan tumultust a fejünkben. John Moore
9. Ha érezzük, hogy kezdenek elhatalmasodni rajtunk a setét gondolatok, ne csüggedjünk... De ne is hadakozzunk hevesen ellenük; hisz a tapasztalat is arra int, hogy a dühödt ellenszegülés nyomán csak tovább terjengnek és burjánzanak; ellenben szertefoszlanak, elenyésznek és megsemmisülnek, ha nem veszünk róluk tudomást, és nem aggályoskodunk felettük... Ne lázadjunk hát őrült módjára a melankolikus képzelmeink ellen, mert általa csupán gyengül és sorvad a testünk, és tovább romlik a helyzet; komfortosan gyûjtsünk hát erőt, és vértezzük fel bágyatag lelkünket, mert általa elemészthetjük és eloszlathatjuk e regulázatlan tumultust a fejünkben. John Moore
10. Tartózkodni kell az erőszak, a fanatizmus és a megvetés barbár hangnemétől. A vitának az ember épülését kell szolgálnia, nem pedig boldogtalanságát. Ez nem sok, de nem is kevés. A győzelem pedig azé, akinek igaza van.