Megállta helyét a nyomorúságban, a nélkülözésben, a viharban, a szélzúgásban, a katasztrófában s a haláltusában, állt egyenesen; majd a Végzet elmosolyodott.

Kapcsolódó idézetek

1. Sok vészen, csapdán, kínon át Mentett meg engemet; A kegyelem volt az, mi elkísért, S célomhoz vezérli végemet. John Newton
2. Szent arcán kín - s örök remény. A zúgó vízbe letekint -, S mosolyog a vad patak dühén. Reményik Sándor
3. A sorssal küzd, harcol, egész éltében az ember, S megnyugvással győz rajta, ha tûrni tanult.
4. Meghal egy ember, de minden megy tovább, még a nap is újra felkel. (...) A halál az élet közepén található, és az élet körbeveszi a halált.
5. A jólétben vígság, a gondban enyhület, a bánatban vigasz, az örömben víg társ, minden időben egy másik magam.
6. Életének nagy ügye az volt, hogy gyûlölte az emberiséget. Gyûlölete kérlelhetetlen volt. Világosan látta, az élet rettenetes s nem egyéb, mint csapások sorozata. Királyok ülnek a nép nyakán, háborúk gyötrik a királyokat, pestisbe rohan a háború, éhínség követi a pestist, s az egész együtt vészes ostobaság. Világosan látta, hogy a létezés puszta ténye már magában véve büntetés. Látta, hogy a halál megváltás, tehát ha beteget hoztak elébe, ő meggyógyította. Voltak szíverősítői és italai, amikkel meg tudta hosszabbítani az aggastyánok életét. Talpra állította a bénákat és arcukba vágta: íme, lábra állítottalak. Hát csak vándorolj sokáig a siralom völgyében! Ha szegényt látott, aki már haldoklott az éhségtől, odaadta neki utolsó garasait, s ezt dörmögte: Élj, nyomorult! Zabálj! Tartsd ki sokáig, én nem rövidítem meg rabságodat! Aztán elégedetten dörzsölte kezét, mondván: minden rosszat megteszek az embereknek, amit csak megtehetek. Victor Hugo
7. Tövises úton segít a jövendő; Jövőben dicsőül meg a szenvedő; Jövő mutatja az utat előttem! József Attila
8. Úgy ül ott, olyan elgyötörten, mint aki halni készül, s amint gonoszkodnia lehet, íme életre kap. Hiába, mindig is tudtam, hogy a gonoszság az életerő legbiztosabb forrása.
9. A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
10. Elállt az eső, s körülöttünk mindent beszőtt a csend, a nyugalom, valami mély és rejtélyes boldogság, egy olyan állapot, amely valószínûleg nagyon hasonló a halálhoz. Gabriel García Márquez