Ugrás a tartalomra
Meglátta a Holdat a horizonton. Biztos volt benne, hogy Isten tette oda emlékeztetésül, hogy mennyire kicsi helyünk van a világban. Arra emlékeztet, hogy ami szép, az mulandó.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha valaki ott járt, ahol én, és látta a csodálatos kék gömböt, a Földünket, akkor neki csak egy célja marad: elmondani az embereknek, hogy milyen lenyûgöző a teremtett világ, melyet Isten ránk bízott, és azt, hogy ezt a felelősséget csak akkor értjük meg igazán, ha elfogadjuk őt életünk Urának. Sokkal fontosabb az ember Holdra lépésénél az a tény, hogy Isten a lábát a Földre tette.
James Benson Irwin
-
A Hold egy darabka csoda, amely minden éjszaka feljön a nehéz időkben is, hogy ne felejtsük, minden napnak megvan a maga szépsége.
-
Hála volt benne és szomorúság. Hála a szépségért, amit Isten a világnak adott, és szomorúság, mert akivel mindezt a szépséget megosztani érdemes lett volna, nem volt többé ezen a világon.
Wass Albert
-
Nem számít, hogy tévedett a részletekben, hogy a munka, aminek az egész rövid életét szentelte, egy hajítófát sem ért. Az a fontos, hogy ő hitt benne. És kiderült, hogy lehetséges. Látta a jövőt. Tudta, hogy az ember halhatatlanná válik.
Dmitry Glukhovsky
-
El kellett mennem messzire, hogy megértsem azt, ami közel van. (...) Ettől izgalmas az élet: hogy hiszünk a kincsekben és a csodákban.
Paulo Coelho
-
Amit látok, tapasztalok, sokszor elborzaszt. Úgy látom, Isten megunta ezt a világot, s elgondolkodott, érdemes-e ezt folytatni.
Moldova György
-
El akarta hinni, hogy az élet szép, hogy még nyílnak nárciszok, születnek még kiscicák, hogy nem kell félni a holnaptól, hogy lesznek még pillangók (...), lesz még nyár és lesz még szerelem a világon.
Zakály Viktória
-
Nézzen oda! Ugye, milyen tisztán látszik a hold? Valóságos, létező valami. De ha feljön a nap, semmit sem látunk belőle. Ilyen volt a mi esetünk is. Én voltam a hold... amikor előbukkant a nap, Simon többé nem látott engem... attól fogva senki mást nem látott, megbûvölten nézte a napot... Linnetet.
Agatha Christie
-
A Hold hûséges társ. Sosem hagy el. Mindig ott van, állhatatosan néz, ismer minket világos és sötét pillanatainkban is; örökké változik, ahogy mi is. Mindennap más változatában jelenik meg. Néha gyenge, néha sápadt, néha erős és nagyon fényes. A Hold megérti, mit jelent embernek lenni. Bizonytalanság. Egyedüllét. A tökéletlenség krátereivel tarkítottság.
-
Különös dolog a jövő. Valahányszor belenézünk, megváltozik. Mert belenéztünk. És ez mindent megváltoztat.