Megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Azután megpróbáljuk bebeszélni magunknak, hogy ez... elég. Hogy együtt tudjunk élni a kudarcainkkal, anélkül, hogy azok megfojtanának minket.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak az életünket próbáljuk élni, élni egymással, élni saját magunkkal. Elfogadni a boldogságot, mikor jut belőle, elviselni a bánatot, mikor ránk telepedik. Fredrik Backman
2. Képesnek kell lennünk rá, hogy bizonyos dolgokról azt mondjuk: "Meg fogom próbálni, még ha meg vagyok győződve is róla, hogy tévedés lehet." Csak ha így élünk, tudunk valamit kezdeni az élettel. Carl Gustav Jung
3. Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. Ha így teszünk, képesek leszünk nevetni kisebb-nagyobb szenvedéseinken, és félelem nélkül menni előre, abban a biztos tudatban, hogy minden lépésünknek megvan a maga értelme. Paulo Coelho
4. Amit tudok, és amire lehetőségem van, azt helyrehozom. Amit pedig nem tudok helyrehozni, azzal megtanulok együtt élni. Szentesi Éva
5. Minden nehéz helyzetben noszogatnunk kell magunkat: bátorítani, hogy kicsit még bátrabbak legyünk, és mindig valamivel bátrabban, bevállalósabban cselekedni. Átlépni a félelmeink, a szorongásunk és a gyengeségünk falán. Kicsit jobban jelen lenni. És így idővel, fokozatosan, végül csak elérünk oda, ahová el akartunk jutni - még ha az elején nem is gondoltuk volna, hogy eljutunk odáig. Amy Cuddy
6. De hát valahogy csak elboldogulunk. Végül is így élnek az emberek, nem? Valahogy elboldogulnak. És megpróbálnak segíteni egymáson. Stephen King
7. Képtelenség úgy cselekedni, hogy az mindenkinek megfeleljen, hát törekedjünk olyasmire, ami legalább nekünk megfelel, úgy, hogy az közben másoknak se fájjon. Laurell Kaye Hamilton
8. Élni annyi, mint másokat felélni. Valamennyien egymást faljuk. Ha nagy néha megcsillan valahol egy kevéske jóság lehetősége, ne tagadjuk meg magunktól. Erőt ad a nehéz időkre. Erich Maria Remarque
9. Mindent meg kell tennünk, amit csak lehet, önmagunkért. Ha csak hátradőlve siránkozunk a sorsunk felett, elfelejtjük, hogy mi magunk is befolyásolhatjuk.
10. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.