Mi bennünk égi szikra, az ki nem hunyhat sose Csak mit ránk földi kín tapaszt, az hull a semmibe. A nyûg, mit a lélek levet: szorongás és harag. De az, aki téged szeret, örökre itt marad.

Kapcsolódó idézetek

1. A szeretet sosem tûnik el. Még ha úgy is látszik néha. (...) A szeretet örökké él. Ha szeretünk valakit, az viszontszeret minket, és ez a szeretet elraktározódik, és megvéd minket egész életünkben. Túlnő az életen, nem ér véget vele. Mindig bennünk van. Akik meghaltak, mindig velünk vannak. A szívünkben. Matt Haig
2. Minden elmúlik egyszer (...). A harag, a csalódottság, a félelmek, az örömök, a fáradtság. Amik az utolsó pillanatig megmaradnak, azok a szeretteinkkel kapcsolatos emlékeink, akár életben vannak azok, akikről szólnak, akár nem.
3. Egy szerelem teljesen ki tud hûlni, elmúlni, meghalni, de annak a halott szerelemnek a sírja, az ott marad a lelkünkben.
4. Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szûnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.
5. Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot. Müller Péter
6. Semmi sem csökkentheti a fájdalmat, amikor elveszítünk valakit. Életünk végéig velünk marad, bármilyen hosszú legyen is. Csak abban reménykedhetünk, hogy a seb idővel gyógyulni kezd, de nem számít, milyen erősek vagyunk, milyen keményen küzdünk, a heg örökké velünk marad.
7. Vagy ő jön vissza, vagy én megyek el. Minthogy nem jöhet vissza, el kell mennem. Meghalni jó, nem is nehéz, ami itt kialszik, az máshol újra felgyullad. Itt, ezen a földön örökös szívszorongás az élet. Az ember nem lehet örökké boldogtalan. Tehát felmegyünk a csillagokba, házasságot kötünk, soha nem válunk el egymástól, csak szeretjük, szeretjük egymást. Victor Hugo
8. Csak az a boldogság, mely a sírig tart. Évekig tartó szerelem, mely aztán elveszti fényét, megkopik, sőt néha végkép megszûnik, csak oly boldogság, mely kevesebbet ér a boldogság hiányánál, mert a szomorúság perceit még sokkal szomorúbbakká teszi.
9. A szeretet olyan, mint a Nap, amelynek a melegétől időnként megfosztanak minket a felhők. A Nap azonban mindig ott van az égen. Az élet hol boldogságot, hol meg csalódást ad nekünk, de a bennünk élő szeretet ettől nem lesz kevesebb.
10. Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk. Reményik Sándor