Mi, emberek élünk-halunk a társaságért. A fajtánk oly elkeseredetten vágyik az idegenekkel felvehető kapcsolatra, hogy elég, ha egyetlen pillanatra elővillan valami okos és vadon élő lény, és máris több kilométeresre duzzad a várakozó kocsisor.

Kapcsolódó idézetek

1. Az utazás vágya számomra jellegzetesen emberinek tûnik: a vágy a mozgásra, kíváncsiságunk kielégítésére vagy félelmeink enyhítésére, életkörülményeink megváltoztatására, arra, hogy idegenek legyünk, hogy barátokat szerezzünk, hogy egzotikus tájakat lássunk, hogy az ismeretlent kockáztassuk. Paul Theroux
2. Ugyanazokat a perceket társaságban máshogy éli meg az ember. Szükségünk van a többiekre, hogy osztozzunk az elragadtatásban. Anna Onichimowska
3. Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos. Popper Péter
4. Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.
5. Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot ûzünk, vagy minket ûz, hajt valami félelem, kísértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk, s most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden. Ralph Waldo Emerson
6. Mi emberek olyan állatok vagyunk, akik nagyon szociálisan élnek. Úgy lettünk teremtve, vagy úgy nőttünk fel, hogy kapcsolatok nélkül elhervadunk. Feldmár András
7. Emberi vonásunk, hogy társas kapcsolatokra van szükségünk. Megtehetjük, hogy úgy teszünk, mintha ezek nélkül is lehetne élni, de olykor nagy árat kell fizetni ezért. A biztonságot adó magány egyben szorongással is fenyeget, ami a külvilágot még veszélyesebbnek, az embereket ijesztőbbnek mutatja. Tari Annamária
8. Lényünket betölti a vadon utáni vágyódás. A kultúra kevés ellenszert tud nyújtani e sóvárgás leküzdésére. Belénk nevelték, hogy szégyenkezzünk, ha ilyen vágyaink támadnak. Hajunkat hosszúra növesztettük és mögé rejtettük érzéseinket. A vadon Természeti Asszonyának árnya azonban továbbra is ott ólálkodik mögöttünk éjjel és nappal. Nem számít, hol vagyunk.
9. Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tûnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok. Virginia Woolf
10. Az életünk nagy része arról szól, hogy társat keresünk, valaki mással együtt találjuk meg a boldogságot. Ha ez a kapcsolat eltûnik, kirepülnek a gyerekek, meghal a házastárs, akkor ott találhat minket a hirtelen helyzet, hogy egyedül vagyunk, és fogalmunk sincs, hogy kell egyedül lenni. Buda László