Mi, emberek exponenciálisan öregszünk: a serdülőkor után a halálozás kockázata körülbelül nyolcévente megduplázódik, mivel testünk egyre jobban legyengül.

Kapcsolódó idézetek

1. Naponként meghalunk, mert naponként elvész életünk bizonyos része s még akkor is, midőn növekszünk, fogy az élet. Magát azt a napot is, melyet töltünk, a halállal osztjuk meg. Lucius Annaeus Seneca
2. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
3. A gyerek- és az öregkor hasonlítanak egymásra. Mindkét esetben - ha különböző okokból is, de - védtelen vagy. Még, vagy már nem tudsz úgy részt venni az aktív életben, s ezáltal az életed érzékennyé, nyitottá és terv nélkülivé válik. A serdülőkorban kezd kialakulni magunk körül az a láthatatlan páncélzat, mely felnőtt korunkra egyre csak vastagszik. Növekedése a gyöngyökéhez hasonlít. Minél mélyebb a seb, mely őt éri, annál erősebb lesz fejlődő páncélzata. Idővel azonban - mint egy ruhanemû, melyet sokáig használtunk - lassan-lassan elkopik, majd hirtelen elszakad. Susanna Tamaro
4. Első levegővételünktől kezdve öregszünk és közeledünk a halálhoz, napról napra valamivel jobban.
5. Életünknek csak egy kis szakaszában vagyunk fiatalok, mégis úgy tûnik, mintha örökké tartana. Az évek múltán pedig, ahogy öregszünk, egyre gyorsabban halad, így végül a két időszak egyenlővé válik.
6. Az öregedés megelőzhető, de ez nem jelent halhatatlanságot. A halálozási kockázat mindig megmarad, például amikor átkelünk az úttesten, és egy autó halálra gázol bennünket. Rudi Westendorp
7. Mindegy, akár harminc évvel, akár hetvennel halunk meg, mivel mindkét esetben és magától értetődőn, más férfiak és más nők tovább élnek, mégpedig sok-sok ezer esztendeig. Tulajdonképp semmi se világosabb. Mindenképp én halok meg, akár most, akár húsz év múlva. Albert Camus
8. Az öregedés folyamata fokozatosan, apró hibákkal kezdődik a testünket alkotó összetett rendszerben; ezek aztán közepesen nagy hibákhoz vezetnek, amelyek az öregkori betegségek formájában jelentkeznek, és végül az egész rendszerre kiterjedő leálláshoz, a halál beálltához vezetnek. Venki Ramakrishnan
9. Egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség. Márai Sándor
10. Biológiai szempontból egy ember úgy a negyvenedik születésnapja után fölöslegessé válik, mivel a gyerekek addigra felnőnek, és nincs szükségük a szüleikre. Az állapotromlás már ekkor elkezdődik, először csak finoman: jön a kopaszodás meg az olvasószemüveg. Sejtszinten is elindul a pusztulás. Az ember egyre több hibát ejt osztás-szorzás közben. A csökkenő anyagcsere miatt az idegsejtek petyhüdtté, gyöngévé válnak, amitől fejben is romlik a teljesítmény.