Mi, férfiak nem vagyunk szabadok ahhoz, hogy valóban igazi, szoros barátokká legyünk, mert annyira félünk a homoszexualitástól. Attól félünk, hogy mások azt gondolhatják rólunk: buzik vagyunk, ha átölelünk egy másik férfit. És ez szomorú: először is szomorú, hogy félünk attól, hogy homoszexuálisnak tartanak; másodszor szomorú, hogy félünk kifejezni és megélni egy normális, emberek közti kapcsolatot.

Kapcsolódó idézetek

1. Félünk megállapítani, hogy mások vagyunk. Elkerüljük, elfojtjuk. Mindeközben nem igazán gyakoroljuk a másik különbözőségének befogadását sem.
2. Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes. Müller Péter
3. Sohasem jó, ha a férfi túlságosan biztos abban, hogy imádják. Elbizakodottá válik, aztán meg is ijed - mert a férfiak meghátrálnak a nagy érzelem elől, nem tudják viszonozni, gúzsbakötöttnek hiszik magukat, sőt esetleg azt gondolják, a nő csak magához akarja láncolni. Benedek István
4. Az emberek úgy gondolják, hogy nem sírni a férfiasság jele, de én úgy hiszem, egy olyan férfitől, aki tart az elérzékenyüléstől, félni kell, mert nem ismeri az életnek egy szép részét, mert nem képes valakinek azt mondani, hogy szereti. Matteo Strukul
5. Ha nem vagyunk képesek hagyni a másikat szabadon lélegezni, ha neheztelünk rá, hogy tőlünk távol is jól érezheti magát, az nem a szerelmünk jele, inkább a bizonytalanságunké. Azért akarjuk, hogy ott legyen, mert nekünk úgy a jobb, mert úgy vagyunk biztonságban, mert akkor tudjuk igazán, hogy szeret. Ha távol van, jönnek a kétségek, jön a szorongás.
6. El nem tudom képzelni, milyen lehet férfinak lenni. Férfinak lenni ijesztő, a társadalmi elvárások nagyobbak és félelmetesebbek, teljesíteni kell. Én bármikor megengedhetem magamnak, bár csak ritkán szoktam, hogy visszabújjak amögé az imázs mögé, hogy istenem, én egy esendő nő vagyok. Lángh Júlia
7. Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszûnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül.
8. A férfiak megbízhatatlanok. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismerjük a férfiakat és tudjuk, mit fognak lépni. Ám amikor eljön a pillanat, hogy a sarkukra álljanak és meglépjék – nem is tudom – amit kell, betojnak. A nagy, erős, bátor férfiak, a lányregények és a romantikus filmek hősei, akikre vágyunk, nem léteznek. Csak átverés. A férfiak nem erősek, és nem is bátrak. A pasik beszariak. Tegyük fel, hogy átélnek a szálloda liftjében egy romantikus és szenvedélyes pillanatot. Ám ezt képtelenek feldolgozni. És hogy miért? Mert gyengék.
9. A férfibarátság kényesebb dolog a szerelemnél, mert alapvetően nem vágyból vagy kíváncsiságból lesz, hanem együttérzésből. A férfibarátság a magányt győzi le, na jó, odázza, és demokratikus természetû, a szerelem viszont önzés és zsarnokság. Szabadság és szerelem, az egy komoly fiatalkori tévedés, hogy együtt mehet a kettő. Darvasi László
10. A nőgyûlölőknek gyakran vannak lány barátaik. (...) A laza baráti viszonyt nem érzik magukra nézve veszélyesnek, ellentétben egy mély szerelmi kapcsolattal. Utóbbiban meg kellene nyílniuk, márpedig az intimitás nekik különösen kemény dió. Ösztönösen kerülik, mert úgy vélik, akkor sebezhetőek lesznek. Olyan ez, mintha pucér volnál, csak éppen lelkileg.