Mi, magyarok, szívesen álljuk körbe a gödröket, szeretjük a végső kátyújukba leeresztve látni kihûlt szeretteinket, ugrándozni utána szívünkben vagy képzeletünkben, vagy parányi lépést hátrahőkölve belekapaszkodni egy élő hozzátartozónkba, vagy ha már egyetlen ilyenünk sem maradt kéznél, nem idegenkedünk a szomszédunktól se.

Kapcsolódó idézetek

1. Örülhetsz tárgynak, munkának, sikernek, mûvészetnek, természetnek, eszmének, hitnek és így tovább. Akár mind az életed fontos része lehet. De a végső óráikban mégiscsak arra vágynak az emberek, hogy szerető közeg vegye őket körül. Csûrhetjük-csavarhatjuk, de a nap végén a legnagyobb erőt az adja számunkra, ha mély és kiegyensúlyozott kapcsolatban létezünk azokkal, akiket szeretünk. Csakhogy az ilyen kapcsolatok nem hullanak az ölünkbe. Tennünk kell értük!
2. Ha távol vagyunk, képzelődünk. Induláskor sajgó szívvel hagyjuk magunk mögött a gyöngéd vonzalmakat, ugyanakkor azzal a furcsa érzéssel is, hogy kincset ástunk el a föld alá. Antoine de Saint-Exupéry
3. A semmi gödreit próbáljuk betömni életünkkel mindig minden átadja helyét valami másnak szeretünk, így vetünk tőrt a halálnak.
4. - Miért csinálják? Miért áldozzák fel az emberek az életüket? - Ha valaki eltávozik, annak vége. A múltja, a jelenne, sőt még a jövője is eltûnik. Bevetésen a halál, dicsőn vagy dicstelenül, de mindig túl gyorsan érkezik. Nem válogat. Ám még a halálukon levőknek is vannak álmaik. Abban viszont mind megegyeznek, hogy vannak számukra fontos dolgok: szülők, gyermekek, barátok, szerelmek. Azok, akik pótolhatatlanok. Megbíznak egymásban és segítenek. Azok, akikkel születésünk pillanatában találkozunk, és a halálunkig mellettük élünk. Végül ezek a láthatatlan fonalak az idő múlásával erősebbé válnak a legerősebb kötélnél. Nehéz elmagyarázni. Mindannyian a kör részei vagyunk. A kör pedig a mi családunk.
5. A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek, s mint az árvíz, kilépünk magunkból, s a másik világát is elöntjük. Még akkor is, ha ez a világ tele van gátakkal, akadályokkal, szögesdrótokkal. S mindezek hiába bántanak, sértenek, karcolnak vagy sebeznek. Bárki, aki hozzánk is belép szöges, tüskés, csapdákkal és akadályokkal teli országba jut. Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy túllép ezeken a bántó akadályokon, sérelmeit megbocsátja, hibáidat eltûri, s elfedi. Müller Péter
6. Álmaink távoli titkait hajszolva, vagy gyötrelmek között ûzve azt a démont, amely egyszer vagy másszor minden emberi szív előtt elúszik: ha ilyesmi után loholunk e kerek föld körül, akkor végül vagy kopár útvesztőkbe keveredünk, vagy ott maradunk fele úton zátonyra futva. Herman Melville
7. Mi pedig szerettük a szeretetet. Minden megnyilvánulását szerettük. De legfőképpen azt a szeretetet szerettük, amely velünk lakott.
8. Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tûnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak.
9. Az emberek szeretik, ha valahova tartozunk, lehetőleg oda, ahova ők. John Steinbeck
10. Minek kutakodni egy szeretett ember titkai után? Hiszen talán éppen azért szeretjük, amit rejtve tart előttünk. Nem fontosabb-e, ami hozzáköt, mint amiről azt hisszük, hogy takargatja előttünk? Mohamed Mbougar Sarr