Mi, mai emberek, már tisztában vagyunk azzal, hogy saját genetikai térképünket mindenhová magunkkal hurcoljuk. Akkor is a sorsunk diktátumának engedelmeskedünk, amikor az utcasarkon őgyelgünk. Ez rajzolja ugyanazokat a ráncokat az arcunkra, amiket a szüleink is viselnek. Ennek köszönhetjük jellegzetes családi vonásainkat és szokásainkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Emberi lények vagyunk. Mindegyikünk a másiktól különböző arccal születik, s ezt mi életünk végéig hordjuk. (...) Az arc mögött a személyiség lapul, vagyis azok a jó vagy kevésbé jó tulajdonságok, melyeket ősapáidtól kaptál. Az arc a mi hovatartozásunk. Az, ami megengedi, hogy az életben elhelyezkedjünk, mondván: íme, itt vagyok. Susanna Tamaro
2. Számos döntésünk a szokásaink eredménye. Ezek közül néhányat örököltünk, másokra akarva-akaratlanul szüleink kondicionáltak bennünket nevelési eszközeikkel.
3. A génjeink, amit szüleinktől öröklünk, meghatározzák, biológiailag kik vagyunk. (...) Mindent, a szemünk színétől a magasságunkig, még a nevetésünket is, de a betegségeinket is: asztma, cukorbetegség, rák... de hogy milyenek vagyunk legbelül, az messze túlmutat a géneken. (...) Hogy valójában kik vagyunk, az sok-sok dolog eredménye: mit kezdünk a félelemmel? kikkel vesszük körül magunkat? és milyennek látszunk, ha az fontos?
4. Sorsunkat a génjeinkben hordozzuk. Jövőnket az önpusztítás tomboló vágya alakítja.
5. A szülők dolga az, hogy fizikai vonásokat hagyjanak örökül gyerekeiknek, de az én meggyőződésem az, hogy ezen felül még egy csomó más mindent is áthagyományoznak: mozgatórugókat, forgatókönyveket, de még akár sorsokat is. Jeffrey Eugenides
6. Nem egyetlen pontosan meghatározható "biológiai ént" öröklünk a szüleinktől. A génjeink rendkívül sok potenciális ént kódolnak, és a szociális - valamint más - körülményeink, illetve azok percepciója közrejátszik abban, hogy végül melyik én lesz belőlünk.
7. Generációk követik egymást, fiúk az apákat, lányok az anyákat, egyik a másik helyébe lép, elkövetve az elődök hibáit, átélve a győzelmeiket. De ha nem az ő útjukat akarjuk követni? Nem ugyanattól a félelemtől vagy vágytól vezérelve akarunk élni? Követendő vagy éppen elkerülendő példaként tekintünk rájuk? Úgy élünk, ahogy ők, mert ezt láttuk magunk előtt, vagy saját énképet kreálunk magunknak? De mi lesz, ha csalódunk a képben? Lecseréljük őket? Lecserélhetjük a szüleink képét, vagy a sors majd visszavezet minket arra az útra, vissza az otthon áldott melegéhez?
8. Életmódunk meglátszik a bőrünkön, a fogainkon, talán furcsán hangzik, de még a ráncainkon is. Mindenki öregszik, de nem mindegy, miről is árulkodnak az arcunkon lassan kirajzolódó szarkalábak!
9. A fogantatásunkkor örökölt gének olyanok, mint a pókerasztalnál kezünkben tartott kártyák: a nekünk osztott lapokból kell a legjobbat kihoznunk.
10. Mindig is jellemző volt ránk egyfajta nyugtalanság; úgy tûnik, ez genetikai felépítésünkben gyökerezik. Meg akartuk nézni, mi van a hegy tetején. Vágyunk támadt kihajózni az óceánra. Miután teljesen feltérképeztük földi határainkat, elkerülhetetlen, hogy abban a pillanatban, amikor messzebbre mehetünk, megyünk. Tim Marshall