Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

Kapcsolódó idézetek

1. Miért tetőzzük a sors csapásait azzal, hogy búsongjunk fölötte!? Kner Izidor
2. A sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyûségbe. Rejtő Jenő
3. Minden rosszat, ami történik, fogjunk a sorsra. Jókai Mór
4. Az életünket mi irányítjuk, és aztán sorsnak nevezzük.
5. A sors elintézi, hogyan tegyen bennünket a gonosz bûnsegédjévé.
6. Oly esetekért, amelyek számításaink ellenére történnek, a sorsot szoktuk kárhoztatni. Thuküdidész
7. A sors ellen hiába harcolunk. Nem tudjuk megelőzni az elkerülhetetlent.
8. A sors mindig azt sodorja az utunkba, amit leginkább hátrahagynánk.
9. Megverjük magunkat a mások iránti vaksággal. Az emberi sors, pontosabban az emberiben megnyilatkozó isteni sorsa: várni, amíg elmúlik a magunk vagy a mások vaksága, amíg a szemek kitárulnak, a szívek befogadnak. Generációk múlnak, évszázadok telnek ebben az örökös várakozásban; és soha nem lesz vége, sosem érkezik el a pillanat, amikor mindenki mindent és mindenkit felismert. Kertész Imre
10. Egyvalami végtelen csakugyan: a tudatlanságunk. Carlo Rovelli