Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

Kapcsolódó idézetek

1. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. József Attila
2. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. József Attila
3. Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?... Én is vagyok!... Isten veled!... Mikor találkozunk?... A választ már nem hallod. Müller Péter
4. Ki nem feküdhet szerelmével, nem alszik - meghal minden éjjel. Simor András
5. Van az életben egy-egy pillanat, Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat terhe alatt, Szívünk mindenkit megátkozva vádol. Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött - sok keserü álmunk, Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen, Míg testet öltött fájdalmakká válunk. Ady Endre
6. - Honnan tudod, hogy ő nem életed szerelme? Úgy értem, lehet az évek múlásával ő lesz az. - Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt? - Igen, azt hiszem. - Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted. - És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod? - Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.
7. A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok.
8. Magányos így a nyeregben, amióta meghalt a ló.
9. A szerelem nem halt meg, csak itt hagyott bennünket, és mi ebbe halunk bele.
10. Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyû tragédia történjen. Néha elég egy mondat.
11. Nem hiszek a szerelemben. Szerelem... csak egy röpke szó. Elég mozdítani a számat, hopp, sze-re-lem, és már el is szállt. De ha nem mondod ki, beköltözik a szívedbe és akkor a neve is megváltozik. Fájdalom lesz. Szájon szerelem, szívben fájdalom. Én nem akarok fájdalmat (...). Nekem a szerelem csak egy szó marad. Soha nem érhet el a szívemig. Soha.
12. S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár, Nem szabadul - Soha már! Edgar Allan Poe
13. S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár, Nem szabadul - Soha már! Edgar Allan Poe
14. Olyan élet ez, ami percről percre véget ér.