Miért kell az embernek ilyen magányosnak lennie? Mi végre mindez? Emberek milliói élnek ezen a világon, mind sóvárognak valami után, másoktól várják, hogy kielégítsék őket, mégis elszigetelik magukat. Miért? Csupán azért jött létre a föld, hogy az emberi magányt táplálja?

Kapcsolódó idézetek

1. Sokféle oka lehet a magányosságnak ezen a földön. Van, akinek a természetével van baj, vagy túl kegyetlenek született, vagy éppen túl gyöngének, de a legtöbb embert a körülmények teszik magányossá: bajba került, összetörték a szívét, vagy történt valami az életében, amit nem tervezett előre.
2. Mindannyian magányosak vagyunk, mi, akik ezen a bolygón élünk. Teljesen egyedül vagyunk. Jobb, ha minél előbb elfogadjuk ezt a tényt, és megbékélünk vele. Az emberek jórészt egyedül élik le az életüket, akár házasok, akár egyedülállók; keresnek-kutatnak - hiába; végül azt is elfelejtik, hogy valaha kerestek valakit. Richard Bach
3. Egy ember azért él, hogy szenvedjen vagy boldog legyen, hogy sírjon, aggódjon és nevessen. Ennyi. Ezért vagyunk ezen a világon.
4. Ugyan mi a fenének él akkor kétmilliárd ember a földön, ha én ilyen szerencsétlenül egyedül vagyok, roppant sorvasztó magányomban? Végh György
5. Csak azok az emberek érzik boldognak és biztonságban magukat, akik számíthatnak valakire, és tudják, hogy nincsenek egyedül ezen a világon. A magányos emberek soha nem boldogok. A globalizáció roppant magányossá teszi a bolygót. Vandana Shiva
6. Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában arra, hogy gyûlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni.
7. Miért vagyunk annyira meggyőződve, hogy mindenkire vár valaki a világon, aki majd kiegészíti? Hogy minden ember csak egy fél, és keresi a párját? Mi van azokkal, akiknek nincs szükségük kiegészítésre? Valaki nem érezheti magát egyedül is jól? Fehér Boldizsár
8. Ez a Föld, ez ád nekünk otthont, ide születtünk, itt pihenünk meg. Kell, hogy érezd, hogy óvjad, hogy féltsed, kapaszkodva bele Az élet minden erejével, a szeretetünk ezernyi gyökerével, Hogy örömmel töltse el létük a szívünket, az életünket. Hát kérlek Titeket, Emberek, óvjuk, féltsük, szeressük ezt a Földet!
9. Olykor az éjszaka kellős közepén egyszer csak arra riad az ember, hogy voltaképpen magányos a házasságában vagy hogy ideje lenne eltöprengenie arról, hogy a fogyasztása milyen hatással van a bolygónkra, másnap azonban milliónyi apró tennivalója akad, és aztán a rá következő nap megint. Márpedig, amíg se vége, se hossza ezeknek az apró dolgoknak, addig az ember mindig fel lesz mentve az alól, hogy megálljon és szembenézzen a nagy dolgokkal. Jonathan Franzen
10. Az emberek bezárkóznak a saját önző kis világukba, olyan terveket szőnek, amelyekből kihagyják a felebarátaikat, azt hiszik, hogy a bolygónk csak azért van, hogy kizsákmányolják, és kizárólag a saját ösztöneiket és vágyaikat követik anélkül, hogy gondolnának a közjóra. Paulo Coelho