Miért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért... s miért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért?

Kapcsolódó idézetek

1. Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért? Dés László
2. Minden világ: másvilág. Másvilág? Miért?! Egyszerûen azért, mert nem a te világod. Az övé. Neked egyetlen világod van - a tiéd. Ha álmodsz, magadnak álmodsz, ha fáj valamid, neked fáj, akár a sebed, a fejed vagy a lelked. Ha szomorú vagy, te vagy szomorú. (...) Néha nagyobb utat teszünk meg egymáshoz, mint az ûrutazók. Müller Péter
3. - A szerelem remény. Ez hajtja az álmainkat, és ha szerelmes vagy, örülnöd kell neki, mert a szerelem nem mindig tart örökké. - De ha a szerelem olyan jó, akkor miért érzem olyan rosszul magam? - Azzal kell lenned, akit szeretsz.
4. S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, amely egyetlen célod, tehát lelked (...) megismerése felé vezet. Nem könnyû ez. (...) Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked (...) megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy. Márai Sándor
5. Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: "miért?", de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: "miért ne?". George Bernard Shaw
6. Mi értelme van álmodni, ha az ember nem tudja végigálmodni addig, amíg már minden szép, jó és biztos a végén? Jack London
7. Az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat adjam magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás. Paulo Coelho
8. Mindig van ok, hogy ne kövessük az álmainkat.
9. Nem lehet, hogy valójában az a normális, hogy amikor valakivel álmodsz, aztán hurcolod magaddal egész nap, akkor ő is ugyanígy van vele? Csak sosem mondjuk el. Karafiáth Orsolya
10. Az álmodás... mindig kell... Ha boldogok vagyunk, azért, hogy boldogságunk még színesebb, szebb, gazdagabb legyen, s ha boldogtalanok: azért, hogy legalább addig, amíg álmodunk, ne gondoljunk a boldogtalanságra. (...) Az álom a szárny, amellyel átrepülünk a lét szakadékai felett. Bozzay Margit