Nem lehet, hogy valójában az a normális, hogy amikor valakivel álmodsz, aztán hurcolod magaddal egész nap, akkor ő is ugyanígy van vele? Csak sosem mondjuk el.

Kapcsolódó idézetek

1. Megosztottuk egymással az álmainkat, és rengeteg tervünk volt. (...) Ma már úgy érzem, mintha egy rossz, de múló álom lett volna. Hogyan lehetséges, hogy két ember egymásba szeret, s olyan sok mindent megosztanak egymással, aztán ez az egész szinte egyetlen éjszaka szertefoszlik.
2. Más gondját hurcoltad-e már? Légy bölcs: tudod, hogy soha még. Tán véletlen egybeesést... csupán tulajdon álmaid, tulajdon sérüléseid - mindétig magad vonszolod. Raffai Sarolta
3. Van úgy, hogy az ember évekig minden nap egy nőre gondol, elképzeli, milyen érzés lehet a karjában tartani, de az ábránd soha, soha nem ér fel a valósággal. Julia Quinn
4. Nem csoda, hogy az egész életünket végigálmodjuk. Ébren lenni, és mindent olyannak látni, amilyen... ezt senki nem bírná sokáig. Terry Pratchett
5. Vannak holmik, amiket gondosan elteszünk, már-már önmagunk elől is elrejtünk, soha többé nem áll szándékunkban elővenni őket, de akkor sem bírjuk rászánni magunkat, hogy megváljunk tőlük. Valahogy úgy vagyunk velük, mint az ábrándjainkkal. Harlan Coben
6. Vannak álmok, amelyek nem szállnak el az ébredéssel. Ez azonban annyira valószerûnek hat, mintha nem is lenne álom. Mintha tényleg megtörtént volna. Jodi Lynn Picoult
7. A másikról mindig csak elképzelhetünk dolgokat. Sosem tudhatjuk biztosan, még azt sem, hogy a legforróbb vallomás igaz-e, vagy csak színjáték vagy megszokás, hogy valóban úgy érzi-e, vagy csak tudja, hogy úgy kellene éreznie, és kész azt állítani. Javier Marías
8. Mindenkinek megvannak a maga álmai, bensőséges titkai, és ezek néha valóban nagyon fontosak nekünk, és nem szeretnénk, ha más is tudomást szerezne róluk. De amikor valaki más van mellettünk, ha szeretnénk megosztani az életünket egy emberrel, az álmainkat is meg kell osztanunk vele.
9. Semmi sem tud oly valóságos lenni, mint egy álom, de ha kitartunk mellette, bár minden más megváltozhat, álmunk változatlanul ott marad.
10. Talán nem lehet mindig a miénk, akire a leginkább vágyunk. Talán mi sosem találkozunk össze, hiába haladunk ugyanazon az úton. Kollár Betti