Miért követsz, s miért követlek én? Önzéseink körhinta-tengelyén csupán a kattogás kering velünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ körkörös mozgás; bármi üldöz, egyszer úgyis utolér. Veres Attila
2. Az élet olyan körhinta, ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel, mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll, már késő kiszállni és elindulni feléjük. Ha egyszer menekülsz valami elől, a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat, amerre menekülsz, egyre nagyobbak és felismerhetőek lesznek mögötted, amíg hirtelen előtted lesznek.
3. A világ kereke körbe forog a szeretet és az énlátás tisztasága felé, hogyne... Csakhogy azokat soha el nem éri: körbe forog, és az ember képtelen elfedni makacs tengelyét, önmagát. Tudod, mások világát mindig a magunkén keresztül szûrjük, értjük és... és... akarjuk!
4. A (...) világ (...) az önérdek tengelye körül forog.
5. A világ körhintához hasonlít, jönnek-mennek, váltakoznak a hangulatok, ütik egymást, és hiába ellentmondásosak, gyakran egyszerre csendülnek föl. Milan Kundera
6. Ha valamihez vagy valakihez kötődsz, akkor elhiszed, hogy ez a tárgy vagy személy tehet téged teljessé. A kötődéseink tartanak minket életben. Ezek adnak erőt, hogy megtartsuk, amink van, vagy hogy elérjük kitûzött céljainkat. De az is előfordulhat, hogy parkolópályára állítanak, meggátolják, hogy továbblépjünk. Tonya Hurley
7. A titkaink árnyékként követnek minket, bárhová megyünk is. És gyakran az okozza a problémát, hogy egyedül vagyunk velük. Michael Slepian
8. Pörgés, összevisszaság, rohanás, önzés, káosz, még ott is, ahol érzelmileg fájdalmas erővel vonzódunk egymáshoz. Müller Péter
9. Miért vonzódunk a többi emberhez?! Hiszen tudjuk, hogy mit várhatunk tőlük! Itt körös-körül milyen sok ember siet valahová, ahol nem látják szívesen. Az egyik a szeretőjéhez siet, akit nem fog otthon találni. A másik a volt feleségéhez megy, hogy kibéküljön vele, a végén összevesznek. (...) Az élet félelmes, a halál ijesztő. Szegény kis szenvedő bolondok. Mennyi szív dobog itt körös-körül. Milyen fenséges, hiábavaló zene! Aszlányi Károly
10. Gyakran csak ülök, és gondolkodom az életen, tûnődöm, mi a fenét keresek én itt. (...) Miért kelek fel ugyanakkor, és miért csinálok mindent éppen úgy mindennap. Miért? Mi készteti az embert arra, hogy azt tegye, amit, miközben valahol mélyen mindnyájan szeretnénk kiszabadulni a mókuskerékből?