Ugrás a tartalomra
Miért nem lehet előre megérezni, már reggel, például amikor felkelek, hogy ma olyan szörnyûség leselkedik rám, amilyent még sohasem éltem át? Miért nem jelzi előre az idegrendszerünk, amelyről a suliban és a könyvekben és az újságokban annyi rejtélyeset lehet olvasni? Az idegrendszerünk megmagyarázhatatlan érzékenységéről, a kideríthetetlen eredetû megsejtésekről. Hülyeség. De ha nem hülyeség, tehát ha igaz, amiket már összevissza olvastam, akkor az én idegrendszerem érzéketlen, hiányos, fejletlen, gyenge, megbízhatatlan.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek azt hiszik, hogy az agyukkal elemzik a helyzeteket, úgy hiszik, az érzelmeik nem mások, mint a megismerés eredményei, de tévednek, mert az értelem nem a fejben van, hanem a testben. Az ember értetlenül kijön az értekezletről: - Miért vagyok dühös, amikor ugrálnom kellene örömömben? - Átsétál a parkon egy verőfényes napon, és azon tûnődik, hogy miért nehéz a szíve, mi a csuda bánthatja. Csak ezután kezdi el elemezni. Az érzelmek vezetik el ahhoz, amire a józan ész képtelen önmagától rátalálni.
-
Mindaz, ami az életben rám várt, számomra ismeretlen, felfoghatatlan dolog volt. Nem ismertem ki magam, s nemcsak a "sûrûjében", hanem a "ritkásban" sem. Irtó furcsa lény az ember, annyi rétege van! De van agyvelőm is, ami úgy mûködik, mint egy zseblámpa. Ezzel megtanultam a világ dolgait, ahogy az ember szinte gépiesen megtanulja, mit tudom én, hogy mielőtt repülőgépre száll, be kell mutatnia az útlevelét stb., stb. Absztrakt módon, mechanikusan, az agyvelőm segítségével teljesítem a felnőttek előírásait. De a lelkem, a szemem ma is a gyermeké, aki mindent felfedez, minden tapasztalatért megszenved, és módfelett elképed azon, hogy rossz dolgok is vannak a földön. Hogy az eszményi mögött is csalások és csalódások bujkálnak. Aki nem érti meg, hogy valójában miért kell az embernek kettéhasadnia.
Pilinszky János
-
Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tûnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tûnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak.
Delphine de Vigan
-
Tudják, hogy az előre elkészített terv ritkán alkalmazkodik az eseményekhez. Az eshetőségeken nem tudnak úgy úrrá lenni, hogy kényük-kedvük szerint bánjanak velük. Nem állapodhatunk meg előre a sorssal. A holnap szófogadatlan. A véletlennek nincs fegyelme. Ezért lesik ők a véletlent, és hosszas bevezetés nélkül, rögtön melléje szegődnek. Nincs tervük, vázlatuk, mintájuk, nem kész öltözetben lépnek a váratlan elé. Fejest ugranak a sötétbe.
Victor Hugo
-
Az emberi emlékezet tüneményes és rejtélyes dolog. Egy adott esemény kapcsán emlékszünk bizonyos dolgokra, és minél inkább erőlködünk, hogy fölidézzük a történteket, újra és újra ugyanazok a dolgok fognak beugrani, amit már eddig is tudtunk. Semmi újat nem tudunk előcsalogatni emlékezetünk mélyéről, aztán egyszer csak valaki váratlanul emlékeztet minket valamire. Akkor azonnal világosan emlékszünk, fölrémlik valami, ami mindig is ott rejtőzött az emlékezetünkben, de mintegy fedőréteg alá rejtve, számunkra is hozzáférhetetlenül. Emlékezetünk képtelen lett volna onnan segítség nélkül előbányászni, látszólag új emlékek bukkantak föl, pedig azok mindig is ott voltak.
Indrek Hargla
-
Van egy közkeletû félreértése az észlelésnek, miszerint csak csetlünk-botlunk a világban, és passzívan befogadjuk az érzékszerveink közvetítette információkat, akár egy videokamera. Valójában már jó ideje tudjuk, hogy az észlelés sokkal összetettebb vagy kreatívabb folyamat. A teremtő agy állandóan jóslatokat állít elő arról, mi fog történni, amelyek a korábbi tapasztalatainkon alapulnak. Amiről azt hisszük, hogy látjuk vagy halljuk, az nemcsak az érzékszerveinktől kapott információkból származik, hanem ebből a teremtő, jósló folyamatból is. (...) Amikor nagyobb az észlelési bizonytalanság, amikor több zaj van a rendszerben, akkor jobban függünk az előzetes hiteinktől, hogy kiegyenlítsük a bizonytalanságot. (...) A hallucinációk és téveszmék történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk, hogy jobban előrejelezhessük, mi vár ránk legközelebb.
-
Ébren vagyok. Hát persze, ébren vagy, és erősen koncentrálsz, de egy hamis álmot kergetsz. Az egész emberiség ébren álmodik, és foglya egy világnak, amely nem is létezik. Egy olyan világegyetemet álmodunk magunknak, amely tele van számokkal és statisztikai adatokkal, csak a természetet vagyunk képtelenek objektíven szemlélni. A dolgok szétszálazhatatlan szövetét, amely pillantásunk elől mindig rejtve marad, úgy próbáljuk mégis kibogozni, és azután a szálakat egymás fölé - vagy mellérendelni, hogy a csúcsokba mindig magunkat helyezzük. Szimbólumokról és apró részletekről értekezünk, amiket létezőknek kiáltunk ki, levezetéseket és hierarchiákat fabrikálunk, közben pedig eltorzítjuk az időt és a teret. A dolgokat mindig látnunk kell ahhoz, hogy megérthessük őket, de abban a pillanatban, amint láthatóvá tettük, eltüntetjük az értelmünk elől. Nézz bele a sötétségbe, Karen! Az élet ősoka sötét. A sötétség félelmetes. Egyáltalán nem! Csak kioltja látható világunk koordinátáit. Ez ennyire rossz? A természet objektív, és telve van sokszínûséggel! Csak az előítéleteink szemüvegén keresztül szegényedik el, mert mi a kellemes és a kellemetlen szerint ítélünk. Az erős fényben mindig csak magunkat ismerjük fel újra és újra.
Frank Schätzing
-
Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát eloltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyûség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatgatni magunkat, úgy reagálunk, mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerûtlen reakció.
Tahar Ben Jelloun
-
Az emberi elme különböző hiedelemrendszereket tud a fejében egymás mellett tartani. Ez egy nagyon jellegzetes dolog, de erre az emberek általában nem ébrednek rá. Tehát egyidejûleg, egymással nem kommunikáló, kicsi, kompakt rendszerekben tud az ember gondolkodni, és ez nem zavarja.
Csányi Vilmos
-
Miért fél a gyerek a sötétben? Mert nem tudja, hogy amit ott lát, az nincs is ott. Mert túlgondolja, túlbonyolítja, olyasmit képzel oda, ami nem létezik. Ezért félünk. Tudatlanságból, túlgondolásból.
Vida Ágnes